Sziasztok!
A bejegyzésem címe az előző irásomra utal! :) Ahogy ígértem, folytatom még egy kicsit a folyó ügyek tárgyalását. Sajnos nem tudok sűrűbben írni Nektek, akármennyire is ott van az eszemben az egész, borzasztóan sűrű az életem mostanában. Ahogy - gondolom - mindenki másnak is!
Elmesélek egy ide illő történetet. Egy ovis kislányom boldogan és zökkenőmentesen kezdte az évet nálam. A beszoktatás, mint olyan ki is maradt nála. Hozzáteszem, már járt korábban is az óvodába, ha nem is teljes értékű bölcsisként, de elég sok időt töltött már ott. De mind a kollégám, mind pedig én is új emberek voltunk számára, mégis simán alaklutak a dolgok :)
Aztán egyszer csak elkezdett bepisilni. Eleinte csak alvás időben, aztán már megesett napközben is. A napközbeni "balestek" nem voltak olyan mennyiségűek, mint az alvás alattiak, de a bugyit minden alkalommal ki kellett cserélni. Egy bő hónapig nem aggódtam a dolog miatt, mert nem volt kóros a jelenség, és akármennyire is furcsán hangzik, egy ilyen visszaesés az ő korában még simán belefér egy olyan jelentős változás esetén, mint egy állandó ovi, új pedagógusokkal, és 13 új ovis társsal. De mivel nem akart a dolog elmúlni, minden verbális instrukció, kérés és beszélgetés ellenére, gondolkodóba estem. Aztán jött egy pszichológus, aki azzal az ötelettel állt elő, hogy kezeljük úgy a jelenséget, mintha mi sem történt volna: azaz ne szidjuk le a gyermeket, ne szajkózzuk a szokásos nem szabad, szóljál időben szöveget, csupán cseréljünk rajta ruhát, mintha mi sem történt volna. Kikerekedtek a szemeim ezen a tanácson, de nem szóltam semmit, együttműködtem az anyukával. Az eredmény nem lepett meg: semmi változás. Hogyan is változhatna meg egy olyan dolog, amiről nem beszél az ember?!?!? De ebbe most nem megyek bele... Hagytunk időt ennek a lehetőségnek is, aztán úgy döntöttem, kezembe veszem az irányítást. Mégpedig úgy, hogy igenis nagyon sokat beszéltem a Lánykával a témáról: mit kell csinálni, ha érzi, hogy pisinlni kell, mit kell tennie akkor, ha már megtörtént a baleset, és igenis, nagy szeretettel ugyan, de egy kis szidalmat mindig kapott. Úgy tűnt, kicsit hat a dolog, de számomra nem volt elégséges az eredmény. Ezért elkezdtem neki mondogatni, hogy ha így folytatja, és nem szól "baleset" esetén, akkor pelust fogok rá tenni. Nem büntetésből, nem megalázásból és még csak nem is bántásból, hanem azért, hogy ha netán nem venném észre, hogy nedves a kis bugyija, akkor nehogy beteg legyen az átnedvesedett ruhában, pláne, ha az eset kint az udvaron történik. Végül egyik nap, amikor már harmadszorra cseréltem rajta alsóneműt, ráhúztam a pelenkát. Meglepett volt, de szerintem leginkább azért, mert beváltottam az ígéretemet :) A pelenka ellenére ugyanúgy kiküldtem őt is a mosdóba a többiekkel együtt, időnként rákérdeztem, hogy nem akar-e kimenni, azaz nem hagytam őt elkényelmesedni. Egy napot töltött bent az oviban pelusban, mert másnap is azt mondtam neki, hogy csak akkor csomagolom be, ha már sokszor kellett ruhát cserélnünk. Ennek aztán az lett a gyümölcse, hogy kb. negyedóránként odajött hozzám, csillogó szemmel megállt előttem, és megmutatta a száraz kis bugyiját :) Mire én a nyakába borultam, szorosan magamhoz öleltem, puszit nyomtam a buksijára és végtelenül büszke voltam rá!!!!!!! És ez így megy már lassan két hete. Sokkal több a száraz pillanatunk, mint a nedves! :)
Még nem jelenthetem ki, hogy azóta minden napot megúszunk szárazon, de nagyon sokat fejlődött a lányzó és hamarosan pontot tehetünk a közös küzdelmünk végére. De ez nem is pont lesz, hanem csillogó korona a közös küzedelmünkre! :)
üdv,
Kiki
