Üdv Mindenkinek!
Ahogy ígértem, folytatom a közös program-lehetőségeket. De mielőtt útra kelnénk csemetéinkkel, eszembe jutott még egy tipp esős napokra.
Az ősz egyik legnagyobb eseménye a szüret, és egyúttal ilyenkor tartják a terményünnepet is. Ez nem más, mint amikor hálát adnak az emberek a különböző termésekért, legyen az zöldség, vagy gyümölcs. Holnap mi is ünnepelni fogunk az oviban, biztos jó lesz a hangulat :) Ráhangolódásképpen ma azt csináltuk a gyerekekkel, hogy egy lapra rajzotam egy nagy almát, mellé egy körtét és egy pár szilvát. Majd a gyerekeknek adtam egy ilyen "gyümölcsös" lapot és a feladatuk az volt, hogy a gyümölcsformákat jól ragasztózzák be stiftes ragasztóval, és a ragasztós felületre szórjanak magokat: szotyit, tökmagot és sárgaborsót. Ami megragadt, az a papíron maradt, ami nem, az lehullott magától. Nagyon szép, színes gyümölcsformák születtek, a gyerekek pedig végtelenül boldogok voltak, a büszkeségükről nem is szólva. Úgyhogy ezt a lehetőséget is ajánlom figyelmetekbe! Bármilyen magot lehet használni diszítésre: lencse, szezámmag, búzamag stb. És közben meg lehet beszélni, mi, hol terem, mit, mire használnak és huss, az idő csak úgy repül! :)
Ne féljetek attól sem, ha úgy hozza az élet, hogy útra kell kelnetek a gyerekekkel. Azért írom, hogy ne féljetek, mert már találkoztam olyannal, akiben tényleg volt egy kis szorongás. Érthető, de nem szabad! A kocsiban általában jól érzik magukat a gyerekek, ha pedig tömegközlekedtek, akkor idő sincs keseregni, mert egy villamoson vagy buszon rengeteg érdekes dolog történik, és még több mindenre kell odafigyelni. Majd erről is írok Nektek, nagyon sok jó élményem fűzödik a közös bkv-záshoz!! :)
Évekig jártam egy családhoz, ahol két lány van, igazi nőcis csajok. Jó időben rendszeresen jártuk a belvásrosba, azaz a Váci utcába. D. és L. imádtak ott sétálni! Főleg a nagyobbik, D. Minden, ami kicsit is csillogott, azonnal elvarázsolta. Mondanom se kell, hogy a Swarovski bolta olyan természeteséggel sétált be, ahogy bármelyikünk beszalad a boltba egy liter tejért! :) Elcsacsogott az eladókkal (akik meglepően kedvesek voltak vele!!!) és hazafelé arról beszélgettünk, hogy ha nagylány lesz, melyik nyakláncot vagy karkötőt fogja megvenni magának!:) Sose tiltottam, hogy bemenjen abba a boltba, csupán annyit kértem Tőle, hogy ne nyúljon semmihez, csak akkor, ha az eladók megengedik. Mert én nem minden esetben tudtam belavírozni az üvegkalitkák közé a babakocsiban ülő L-val. Az ajtóban állva figyeltem, ahogy D. lányom arca ragyog, elnyomva az összes kristály csillogását!
Ahogy D. egyre nagyobb lány lett, nem csak a csillogó ékszerek érdekelték, hanem a ruhák is. Ahová befértünk babakocsival is, oda mindig bementünk. Egyik ilyen alkalommal, ahogy járkáltunk a ruhák között, D. rámutatott egy ruhára és azt mondta: ez olyan "kikinekvaló"! Tágra nyílt szemmel néztem rá és pár másodpercig eltartott amíg magamhoz tértem. Mert a ruha valóban tetszett és az én stílusom volt. Akkor felpróbálom - mondtam neki és meg sem álltunk a próbafülkékig. Ott aztán megkerestük a legnagyobbat, hogy a szekér is beférjen, ha pedig nem, akkor a leghátsó fülkét választottam, így a függönyt nem kellett teljesen elhúznom, és L. sem maradt le semmiről. Mert kezdődött a Kiki-show. Igen, igen. Jól látjátok! :) Mert D. elnevezte az egész vetkőzős-öltözős jelenetet Kiki-show-nak. Sikoltozva nevettek azon, hogy Kiki bugyiban van, én meg még persze rá is tettem egy lapáttal! :) Vártam, mikor szólnak ránk és hajtanak ki bennünket a boltból a hangos mulatozás miatt, de sosem volt ilyenre példa! A ruha jó lett, Kiki pénztárcája viszont soványabb!:)
Ezzel a történettel csak arra szeretnélek Titeket bíztatni, hogy ne féljetek elindulni vásárolni akár két gyermekkel sem! Tudom, szükséges az, hogy a gyermekben is meglegyen az érdeklődés, a lelkesedés, de bizonyos korban még nem számít, ki milyen nemű, lényeg a vidámság, az önfeledt nevetés, szórakozás és az együttlét. És ha ezt már aránylag korán elkezditek, akkor a gyerekek megszokják, hogy a vásárlás is az életük része - tehermentesen!
Ha nem ruhát, csak ennivalót vesztek, akkor is vonjátok be a gyerkeket, hagyjátok őt pakolni (már amit lehet nekik), vagy esetleg fogjanak meg valamit, amíg a pénztárhoz értek, tegye fel az árut ő a futószalagra, odaadhatja a pénzt a pénztárosnak. Mert ezek mind-mind sikerélményt fognak jelenteni számukra, és ahol sikerük van, oda szívesen járnak, abban szívesen vesznek részt! Egy fontos dolgot itt azért megjegyeznék: ne a nyúl vigye a puskát, azaz ne vegyetek meg mindent, amit a gyermek akar. Ezt is meg kell tanulnia, hogy nem minden úgy van, ahogy ő akarja vagy elképzeli és nem kapnak minden vásárlás alkalmával valami ajándékot, édességet. Néha persze belefér egy-egy kedves kis apróság, de találjuk meg ebben is az egészséges határt! :)
Jó hétvégét Nektek, sok-sok közös élménnyel!
üdv,
Kiki