Kedves Olvasóim!
Még néhány tanács és ötlet a leendő pótmami kiválasztásához, aztán jöhet a következő témakör! :) Mert én már azt is tudom, hogy mi lesz!!! :)
Ez előző részben túl estünk az első találkozáson, sőt, volt egy közösen eltöltött este is: játék, fürdés, vacsi. A következő alkalom már simán lehet éles bevetés, DE ügyeljetek arra Kedves Mamák, hogy ez a távollét még inkább legyen rövidebb, mint hosszú. Egy pillanatra se bizonytalanodjatok el a pótmama személyét illetően, ha az első "otthagyás" esetén gyermeketek sírva üvölt utánatok. Teljesen normális. Hiszen az óvodában is ezt produkálja szemetek fénye, mégsem viszitek őt haza.... A nagyon-nagyon-nagyon aggódós anyukáknak én szoktam mondani az ajtóból utánakiáltva, hogy nyugodtan hívjon fel, ha ez őt megnyugtatja. A csak kicsit nagyon aggódósoknak szoktam egy rövid smst küldeni, hogy: minden ok! Van olyan mama is, aki felém nem kommunikálja le távollétében, hogy milyen lelki tusán megy keresztül, miközben csendben aggódva tologatja a bevásárló kocsit. Őket én sem szoktam zaklatni, hazaérkezéskor úgy is mindent megbeszélünk :) Sose feledjétek, hogy minden kezdet nehéz!!! Nagyon sok türelemre és támogatásra van szüksége a pótmaminak is Tőletek, Kedves Szülők ahhoz, hogy zökkenőmentesen tudjon családotokba illeszkedni. A felnőttek ismerkedését könnyíteni és oldani lehet azzal, ha a "munka" után még néhány szót váltotok egymással, és nem feltétlenül csak a gyermekről, hanem más témákról is beszélgettek. Tudom, hogy minden bébiszetternek jól esik, ha néha kap egy kedves vacsora meghívást, illetve nekem az is nagyon szívmelengető érzés, amikor azzal szembesülök, hogy van a kamrában szénsavas víz, mert látták, hogy én azt iszom és szóltak, hogy ebből ihatok én is. Ezek apró, de egyúttal hatalmas dolgok is, hiszen egy pótmama ettől érzi fontosnak és a család részének magát. Maximálisan tisztában vagyok az alapfelállással: a szülők az én munkaadóim, én pedig alkalmazott vagyok. De az évek alatt az fogalmazódott meg bennem minden nagyképűség nélkül, hogy ez a munka mégis más, mint a többi: ebben sokkal több személyesség van, talán a legnagyobb mértékben ezzel a munkakörrel lépi át az ember egy idegen intim szféráját. Az igazán jó szülő-pótmama kapcsolathoz pedig elengedhetetlen ez a bizonyos több, mint egyszerű beosztott-alkalmazott hozzáállás.
Amikor "egésznapos" bébiszitterként dolgoztam, mindig felajánlottam segítségemet a háztartási munkában is. Ha aludt a gyerek, vasaltam, elmosogattam, ha úgy jött ki a lépés, kiteregettem. Még olyan is volt, hogy amit lehetett, közösen csináltam meg az aprósággal. Semmiből sem állt ezeket megtenni, viszont tudom, hogy az anyukáknak ezzel sokat segítettem. Ha netán a Ti bébiszitteretek nem ajánlana fel ilyen jellegű segítséget magától, nyugodtan hozzátok szóba Ti a dolgot. Persze a tálalásra nagyon figyeljetek, mert a két dolog nem egymás következménye: ha a kezdetekkor csak gyerekvigyázásban állapodtatok meg, akkor a jövevény számára nem lesz evidens, hogy ezeket a házimunkákat is meg kell(ene) csinálnia. Néma gyereknek anyja sem érti szavát!!! :)
Záró akkordként pedig bátorítalak és biztatlak arra Titeket, hogy ne féljetek az interneten, vagy ezzel foglalkozó irodáktól segítséget kérni. Az első rész írását azzal kezdtem, hogy mindenki számára sokkal könnyebb indulást jelent, ha a leendő pótmama ismerős ajánlásával kerül hozzátok, de mint a másik oldalon álló személy újságolom el Nektek boldogan, hogy én két családot is az internetnek köszönhetek!!! Mindkettővel hosszú és jó viszonyom volt, van, semmivel sem volt döcögősebb a kezdeti szakasz, mint egy ismerős által beajánlott családnál!!!
Keressetek bátran, hallgassatok megérzéseitekre, figyeljetek Gyermeketek reakcióira és soha ne gondoljátok azt, hogy a Ti gyereketeknek nincs szüksége senki másra a családján kívül, mert az új "családtag" rengeteg lehetséges jó és új dolgot, érzést, gondolatot adhat Csöppségeteknek!!!
üdv,
Kiki
