Kedves Olvasóim!
Remélem, soriam mindenkit egészségben és boldogságban talál :) Kicsit közhelyes kezdés, de akkor is teszik :)
Ma a rendrakásról szeretnék megosztani Veletek néhány gondolatot. Sokan vagyunk érintettek a témában, ebben biztos vagyok. Konkrétan abban, hogy gyermekeinket hogyan tanítsuk meg rendet rakni anélkül, hogy a folyamat végére az összes hajszálunk kihulljon, és gyermekünk se változzon át tomboló rémlénnyé eme szó hallatán.
Ez sem könnyű feladat, ezt előre leszögezem. Szintén volt erről szó a négy lánnyal, akikkel múlt héten vacsoráztam. Nekik is azt mondtam, hogy az oviban, az első év elsősorban a szocializációról szól, hogy megtanítsuk a kicsiket helyesen viselkedni, elsajátítsák az alapvető szabályokat, megtoldva a közösségi élet, mint újdonság megismerésével. Nyílván Mindannyiotoknak van bevált módszere a rendrakás megtanítására, hiszen biztos vagyok benne, hogy egyiktek lakása sem egy hatalmas rumliszoba. Senkinek sincs végelen nagyságú gyerekszobája, hogy a szeme fénye egy idő után hasra ne essen játékaikban, úgyhogy előbb-utóbb mindenki csemetéje megtanul elpakolni maga után. Én most a saját módszeremet osztom meg Veletek, hátha tudok olyanoknak segíteni, akik még e nemes feladat előtt állnak.
Amikor az oviban (de a családjaimnál is) eljutunk abba az állapotba, hogy lépni sem tudunk már a szanaszét hagyott játékoktól, akkor egy kis figyelmet kérek Gyermekimtől a nagy játék közepette és mindenkit megkérek arra, hogy rakja el azt a játékot, amivel játszott, de már nincs rá szüksége. El lehet képzelni, hányan mozdulnak meg azonnal, első kérésre :) Bingó! Senki sem :) Néznek rám a nagy szemeikkel és az van a kis arcukra írva, hogy ugyan hogy merem én megzavarni őket ilyesmikkel a legnagyobb játék közepén. De nem adom fel! Hiszen én tudom, hogy ki, mivel játszott, mivel fél szemem mindig őket figyeli, szóval Kiki előtt nincsenek titkok! :) Ilyenkor megfogom az adott parlagon heverő játékot és odamegyek ahhoz a lurkóhoz, akiről tudom, hogy ezzel játszott. Megkérem őt, hogy pakoljunk el együtt, mert ha nem rakja el a játékot, eltörhet, elveszhet, elszakadhat, ha valaki véletlenül rálép és legközelebb nem lehet majd ezzel játszani. Működni szokott. Együtt mindent szívesebben csinálnak. Közben beszélek hozzájuk, hogy fontos a rendrakás és ha valamiért nem menne a dolog, nyugodtan szóljon nekem, szívesen segítek. Szoktam velük hülyéskedni, kicsit viccelődni, hogy minél több pozitív élmény érje őket a közös tevékenység során. Természetesen másnap sem fog a gyermek magától rendet rakni, hiszen egy alkalom, nem alkalom, de bizton állíthatom Nektek, hogy 2-3 hét rendszeres kérés, segítés és bíztatás után sínen lesz ez a dolog is! Az oviban van egy dalocska, amit rendrakáskor szoktunk közösen énekelni. Elég csak elkezdeni dúdolnom a dallamot, azonnal tudják, hogy mi a teendőjük és neki is látnak! :) Persze nem mindenki, de előbb-utóbb az összes gyerkőc bekapcsolódik a közös tevékenységbe. Rendrakás után MINDIG megdícsérem őket, hogy milyen szép lett a szobánk, és nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen szépen visszaraktak mindent a helyükre! Ez egy megerősítés számukra, hogy amit csinálnak fontos és jó!
Soha nem szoktam a gyerekeket zsarolni ebben a témában sem. Ha nem raksz rendet, nem olvasok neked mesét. Vagy nincs csoki. Stb. stb. Erről már írtam Nektek korábban, nem részletezem újra. Nagyon fontos, hogy a rendrakást is azért tanulják meg a gyerekek, mert egész életünk fontos része és hogy érezzék, milyen hatással van ez rájuk: több hely marad játszani a következő játékkal, nem sérülnek az eszközök a dobálódás, rálépés miatt. Ez utóbbi persze igazán 4 éves kortól működik, de előtte meg kell alapozni ezt is. Ha építenek egy nagy legóházat, várat, vonatpályát, akkor azt szoktam engedni, hogy megmaradjon pár napig. Hiszen nagyon nagy öröm mindenkinek megmutatni, hogy milyen ügyesek voltak aznap! :)
Ahogy az elején írtam, a kemény dió kategóriába tartozik ez a szelete is a gyermeknevelésnek. Csak ismételni tudom magam: kitartás, következetesség, és egy csipet szigorúság hosszú távon csodákra képes! :)
üdv,
Kiki
