Kedves Olvasóim!
Úgy gondolom, hogy a fenti kérdés mindannyiunkat foglalkoztat. Hiszen enni kell, pláne a gyerekeknek, akik fejlődnek és örök mozgásban vannak. Tulajdonképpen egyszerűen kellene működnie ennek a dolognak az apróságok körében, hiszen ha józan ésszel gondolkodunk, mindenki azt vallja, hogy a mozgáshoz, a fejlődéshez táplálékra van szükség, és a gyerekek úgy is megesznek mindent, hiszen éhesek. Na de - hogy egyikünk élete se legyen annyira sima dió :) - csemetéink manapság igencsak válogatósak.
Én most azzal a részével igazából nem akarok foglalkozni, hogy mitől lesz egy gyerek válogatós, (bár ha bárkit érdekel, szívesen beszélgetek erről is!!!), inkább arról írnék egy kicsit, hogyan oldjuk meg ezt a problémát. Hogy a gyermek ne éhezzen napközben az oviban, bölcsiben, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezekben az intézményekben nem svédasztalos formában történik az étkeztetés. Sőt... Sajnos sok helyen tényleg nem igazán finom ételeket kapnak a gyerekek.
A mi ovinkban finom főtt ételeket hoznak, reggelire és uzsonnára is változatos menüsort állítanak össze a felelősök. Mégis: a gyerekek mindig tudnak meglepetéseket okozni. Mint például ma is: finom lekváros táska volt uzsonnára, és megdöbbentően sok gyermek hagyta ott a péksütit a tányérján nyafogva és fintorogva. Ki gondolná, hogy egy ilyen gusztusos és édes illatot árasztó finomságot bárki is visszautasít?!? Na persze, mindenki magából indul ki, ahogyan én is. Én szeretem, de sokan nem. Óvónőként és bébiszitterként természetes, hogy mindig ügyelek arra, hogy egyetlen Mazsola se maradjon éhesen. Mivel az oviban meg van kötve a kezem, a mentsvárat a vajas kenyér vagy a sima kenyér jelenti. És sokan abba sem gondolnak bele, hogy a gyerekek milyen jó ízűen tudnak elfogyasztani egy fél üres zsemlét!!!! Ma is bebizonyosodott, hogy márpedig így van. Sőt! Repeta is kell belőle mindig. Az, hogy egy gyerek az oviban nem eszik, sajnos a benne lévő feszültségnek, stressznek is betudható, ezért rögtön az elején nem szabad erőltetnünk semmit, csak finoman próbálkozni. És ha még sincs sikerünk, jöhet a jól bevált, fent említett mentőöv.
Az ebéd is kényes kérdés, mert főtt ételből csak az az egy van, azaz egyféle leves és egy második fogás. Ami megint nem lehet mindenki szája íze szerint elkészítve, úgyhogy folytatódik a küzdelem az étel elfogyasztásáért. Fontosnak tartom, hogy legalább megkóstoltassuk gyermekünkkel az adott ennivalót, hiszen van az a mondás, hogy ronda, de finom:). Tehát ha még nem evett az adott ételfajtából a gyerek, csak ránézésre utasítja el, vegyük fel mindenképpen azt a bizonyos kesztyűt, és próbáljuk meg a lehetetlent!!! Egy kanálig próbáljunk meg mindenképpen eljutni! Erre azért bíztatlak Titeket, mert nekem volt már ezen a téren sikerélményem, a nehéz kezdet csodaszép véget eredményezett: elfogyott egy adag repeta is.
Ha elfogadjátok a tanácsomat, a felnőttek részéről hihetetlen kitartást kívánó próbálkozások során soha nem zsaroljátok a gyermekeket azzal, hogy ha nem eszi meg a főételt, akkor nem kap édességet. Ezt azért mondom, mert nem jó, ha a kicsiben az az árukapcsolás alakul ki, hogy azért kell enni, hogy az édességet mindenképpen megkapja. Próbáljuk őket úgy nevelni, hogy az evésben is örömüket leljék, mert az igenis egy nagyon jó dolog! És ha kialakul bennük ez a jó érzés, akkor stresszelni sem fognak minden evés előtt, sőt, jöhetnek a következő nagy lépések: megtanulni önállóan étkezni, élvezni az asztaltársaságot, megélni a jóllakottság érzését, felfedezni új ízeket és mosolyogni ebéd után.
Nagyon jól tudom, hogy a fent leírtak persze sok családban hosszú, hosszú kitartó próbálkozások eredményeként születhetnek csak meg, de higyjétek el, megéri!!!!
Hajrá teli pocak!:)
üdv,
Kiki
ui: legközelebb arról is írok, hogy mit egyenek Apróságaink és esetleg mi az, amit kevésbé:)
