Sziasztok!
Ez itt a kérdés! :) Mármint a címet illetően. Pár napja foglalkoztat igazán ez a téma, úgyhogy a mai írásomat amolyan hangosan gondolkodásnak szánom.
Biztos vagyok benne, hogy Mindannyian elgondolkodtatok ezen a kérdésen anno, amikor kisruha és egyéb szükséges csecsemő dolgok beszerzése volt napirendben. Bizton állíthatom azt is, hogy sok leendő anyuka megvásárolja a cumit, azzal az indoklással, hogy ez aztán igazán a csecsemő és kisgyermekkor szerves része. Pedig - szerintem - igazán jó lenne megállni egy pár percre és elgondolkodni a dolgon! Ezen a szép vasárnapon, az ágyamban ücsörögve úgy gondolom, hogy a saját gyermekemnek soha nem fogok cumit adni a szájába. Ezzel együtt könnyen elképzelhető, hogy az én otthonomban is lesz belőle egy, eldugva, biztonsági tartalékban, de nagyon nem szeretnék a lehetősséggel élni. Akármennyire is töröm a fejem, nem tudok igazán pozitív érvet felhozni a műanyag cumi mellet!! :( Hiába nézem a hozzánk járó bölcsiseket, nem tudtak meggyőzni a dolog ellenkezőjéről. Arról nem is beszélve, hogy mélyen él bennem az a jópáréves élmény, amikor egy ideig iker kisbabákra vigyáztam. Néhány alkalommal az éjszakát is velük töltöttem és a kisfiú a hajnali etetés után elég nehezen aludt vissza. Ilyenkor - a szülei döntése alapján - cumi került a szájába, amit viszont nem minden esetben tudott a szájacskájában tartani elalvásáig, illetve sokszor volt rá példa, hogy félálomba a dugócska kicsúszott a szájából. Mindkét esetben azonnal felsírt a picike, úgyhogy bárki, aki körülötte volt, szintén azonnal ébredt. Aztán annyira nyugtalan volt, hogy magam mellé fektettem és míg elaludt, kezemmel óvatosan a szájában tartottam a cumit. Nem volt egyszerű... Szóval itt az egyik ellenérvem: egészen pici gyereknél sokszor fordul elő, hogy nem tudja kellő ideig a szájacskájában tartani a cumit, amint kicsúszik, azonnal felsír. Ami szerintem elkerülhető, ha cumimentesen próbáljuk megnyugtatni kicsikénket.
Ha egyszer elkezdtük a cumi adást, onnan nincs igazán visszaút - tapasztalatból mondom! Arról ne is ábrándozzatok, hogy a fent leírt éjszakai problémát úgy akarjátok elkerülni, hogy csak nappalra adjátok oda a "csodaszert" a gyereknek. És különben is: nappalra teljesen felesleges a cumi!!! Nézem a bölcsisek száját, amikor éppen képesek megszabadulni a szájdugótól: szinte mindegyiknek picit sebes, vagy apró pöttyök vannak a szája körül, hiszen a cumi alá óhatatlanul beszorul a nyál, és mivel őket nem zavarja, mi nem vesszük észre a cumi karimájától, a bőr fellázad, kipirosodik, kipöttyösödik és elcsúnyul gyerekünk arca azon a részen. Nem vagyok egy aggódós felnőtt, de akárhogy is nézem, ez a bizonyos cumi bárhova kerülhet, amikor szemünk fénye épp úgy dönt, hogy néhány percre mellőzni tudja a cumit és lerakja oda, ahol éppen van. Innen aztán bárhova tovább sodródhat a cumi: ágy alá, játékok közé, virágcserépbe, szemetesbe, stb. Ha mi találjuk meg, nyilván lemossuk, vagy legalább megtörölgetjük. Ha a gyerek, akkor ez biztos kimarad és nem is részletezném, mik kerülhetnek a kis szervezetébe... Tudom, egy bizonyos mennyiségű koszra szüksége van a szervezetnek, ezt Édesapám is sokszor mondta, de úgy gondolom, mindennek van határa....
A cumi örökös készenléti állapotot követel tőlünk, felnőttektől: bárhova megyünk, SOHA nem feledkezhetünk meg a cumiról: a közeli játszótérre sem indulhatunk el nélküle, hiszen bármilyen váratlan, negatív esemény esetén a cumit megszokott kismanók azonnal ezt fogják kérni és jaj nekünk, ha nincs nálunk!!!
Ha gyermekünk magától dönt az ujjszopás mellett, az ellen nem tudunk sokat tenni. Szerintem nem is kell! Ki előbb, ki utóbb - ahogy jó magam is :) - , de mindenki abba fogja hagyni. Viszont van benne könnyebbség: ezt a cumit biztos nem hagyjuk otthon! :) A gyerek a kezét ösztönösen emeli a szájához, megfigyeltem. Tehát ha a szájba vett ujjacskája jelenti a biztonságot számára, akkor éjjel sem kell azon aggódnunk, hogy sírásával felébreszt és félálomban cumit kell keresnünk. Mert az ujjszopós babák maguktól csillapítják hiányérzetüket! A koszos kéz veszély itt is fennáll, de mindentől úgy sem tudjuk megvédeni szemünk fényét.
Sok év tapasztalata és kísérlete bizonyítja, hogy amikor kincsünk abba a korba kerül, hogy már nem illene cumizni, sem használnak azok a módszerek, amikor mindenféle szerrel (keserű krémekkel, pirospaprikával, speciális lakokkal) kenik be a nebuló ujját. Ahogy a gyermek maga választotta ki ezt a fajta anyapótló eszközt, ugyanilyen önállóan fogja abbahagyni is! Tudom! :)
Szóval Kedves Szülők, összegezve fenti soraimat a saját, sokéves tapasztalatom alapján azt tanácsolom Nektek, hogy ne erőltessétek a cumizás műanyag változatát!!! Ha valaki tud a cumi mellett szóló, meggyőző érveket felsorolni, örömmel hallgatom meg! Engem 14 év alatt nem tudott meggyőzni senki, és semmi! :)
Szép vasárnapot Mindenkinek!
üdv,
Kiki
