Sziasztok Kekdves Olvasók!
A mai napom kicsit hosszúra sikerült. Több, mint 12 órát dolgoztam egy kis megszakítással, ami annyi volt, hogy az oviból átautóztam a családhoz, akiknél ma délután szitteltem. De megérte! Nagyon jó volt!
Ismét a két fiúcskával voltam, akikkel meghódítottam nyáron a Margitszigetet. Most nem fért az időnkbe ilyen nagy utazás, de szerintem - és a gyerekek arcát látva - kihoztuk a mai délutánból is a maximumot!
A nagyfiúért ilyenkor szerdán mindig én megyek az oviba! Szeretem nagyon, mert így van időnk egy kicsit kettesben lenni, és ez pont arra jó, hogy egymásra hangolódjunk. Mindketten az oviból jövünk, akad közös téma bőven! :) Otthon pedig egy mindig mosolygós V. vár minket Anyával együtt. Amíg mi V-vel egymásnak örülünk, addig Cs. Anyával beszéli meg a nap legfontosabb történéseit, mert utána Anya útra kel, hogy haladjon házon kívüli teendőivel is.
A tegnapi 24 órás eső után szine kötelező jeleggel vettük birtokba a kertet egy kétszemélyes focimeccs erejéig. V. a babakocsiból kiabálva kommentálta a meccset, Cs. pedig egyre csak rúgta nekem a gólokat. Hiába, nem készültem kellően: legközelebb nem a lila kiscsizmámba fogok beállni a kapuba védeni :)
Aztán kétkerékre pattant Cs., V. maradt a saját kerekein, és biciklizős séta következett a környéken. Eszméletelenül jól esett sétálni a napfényben, még ha ereje már alig van... Útközben fehér bogyókat durrantottunk, kutyákat nézegettünk, és ahogy mindig is szoktuk, rengeteget beszélgettünk.
Kellemesen elfáradva értünk haza. De nem lustálkodtunk egy percet sem: birtokba vettük a fürdőszobát. Mert igencsak esteledett, mire hazakeverdtünk. A fürdés első fele mindig közös a két fiú számára. Kevesebb víz, sok odafigyelés. Aztán amikor V. már kellően tiszta és illatos, Cs. birtokba veszi az egész fürdőkádat és a maradék energiáit is kiadja. Közben V-t felöltöztetem, de mindig hagyom, hogy hatalmas szemeivel rácsodálkozzon bátyja vizes játékaira. Cs. ma dalos kedvében volt, illetve zenélősben. Egy pohár vízzel elkezdett bugyborékolni és közben dudolt is, én meg elkezdtem vele énekelni. Rengeteg dalt adtunk így elő, mindenki nagy örömére és tetszésére. El is neveztük magunkat KiCsi Vicces Együttesnek, ami kettőnk nevéből és hangulatából született.
A sok kaland után ultraéhesen ültünk asztalhoz. A két fiú egyszerre és azonnal követelte a vacsiját - de szerencsémre -, akkor már hazaért Anya is, így gyorsan terítékre kerültek a finomságok.
Aztán még egy kis levezető favonatozás, egy közös mese és Kiki haza. Arcomon egy hálás búcsúpuszival! :)
Ezek azok a napok, órák, amikor észre sem veszem, hogy repül az idő és hogy mennyit dolgozom. Ezek azok az események, amikért érdemes felkelni és amik minden fáradtságot lenyomnak!
Sok ilyen élményt kívánok Nektek is!
üdv,
Kiki
