Kikimosoly

Kedves Anyukák, Olvasók!

Kicsit megszakítom a tegnap elkezdett történetemet, mert úgy érzem, sokaknak tudok segíteni azzal, ha megosztom a következő pár gondolatomat.

13 éves pályafutásom alatt nem egyszer futottam bele abba a jelenségbe, hogy a szülők, anyukák, apukák egyaránt félnek a szigorúságtól. Egész pontosan attól, hogy a gyerekekkel szemben szigorúak merjenek lenni. Pedig - és nekem elhihetitek:) - sokszorosan megtérül a dolog. Igazán persze akkor működik hatékonyan, ha a legelejétől bevetjük, de menet közben sem késő még módosítani. Kicsit ijesztően hangzik talán ez a szigorúság, így használjuk helyette a következetességet. Mert ez is elengedhetetlen része a gyermeknevelésnek. Az egyik alapvető szabály, hogy amit egyszer elhatároztunk, ahhoz tartsuk is magunkat: ha egyszer valamire nemet mondunk gyermekünknek, akkor az legyen nem két óra múlva is és egy hónap múlva is. Mert akkor ehhez szokik hozzá az apróság, és biztosan állíthatom, hogy egyre kevesebbszer fog próbálkozni a határok átlépésével. Arról nem is beszélve, hogy a következetességünkkel egyfajta állandóságot is adunk kicsinyeink életének, ami szintén nagyon fontos része nevelő tevékenységünknek!

A másik fontos dolog pedig - és most nagyon egyszerűen fogok fogalmazni - ne a nyúl vigye a puskát! Ez a szabály minden esetben legyen érvényben, mindenkor, mindenhol, minden szituációban. Azaz: ne a gyerek irányítson minket, ne úgy táncoljunk, ahogy ő fütyül, hanem minél hamarabb tudatosítsuk bennük, hogy a mi szavunknak ereje van. És itt most nem az ordibálásra, a fenyegetőzésre, és egyéb ijesztő dolgokra gondolok, hanem a határozottságra, és a fent említett korlátok átlépépésének tilalmára.

Ne féljünk attól, hogy azért, mert nem adjuk oda gyerekünknek azt a második túrórudit, - amiért úgy visít, mintha az élete függnek tőle -, hogy ettől kevésbé fog szeretni minket, vagy ellenünk fordul. Saját bőrömön tapasztaltam és tapasztalom, hogy ha egy másik alkalommal adom oda a túró rudit, a gyerek sokkal jobban fogja értékelni a dolgot, mintha a visítás után kapta volna meg.

Folytatom!:)

Szép estét Nektek!

Kiki

Sziasztok!

Most nem készültem semmi extrával, csupán arra gondoltam, hogy a mai napomat megosztom Veletek. Arra az esetre, hogy Ti is tudjatok ötletet, erőt meríteni belőle!

Ma két kisfiam volt, egy ötéves Cs. és egy 7hónapos V. Óriási figurák és nagy egyéniségek. Fél 11 magasságában kaptam meg őket az Anyukájuktól, nem behatárolt időre. Az alap izgatottságot az adta, hogy múlt héten úgy volt, elmegyünk a Millennáris parkba halakat etetni. De ez egyéb okból kifolyólag elmaradt. Így ma került pótlásra a program. Jó volt látni Cs. boldog arcocskáját, amikor kiszállt az autóból és ahogy pár perccel később egyenként adta a szemtelenül kunyeráló halaknak a halkaját. Ezt az élményt minden Édesanyának kívánom. És közben - észrevétlenül - rengeteg mindent adhatunk át gyermekünknek: gondolatok a vízről, a benne élő állatokról, a természet rendjéről és körforgásáról, a hasznosításról, a védelemről. Szárnyaló beszélgetésbe egyeledtünk mi is Cs-szel, ami mindkettőnk számára élmény volt! :)

Aztán etetés után útra keltünk, mi hárman, Cs., V., és én, majd nem sokkal később meghódítottuk a Margitsziget elejét:) Igen, villamosra szálltam a két gyerekkel és utaztunk:) Mindenki nagy boldogságára:) Én egy kicsit lehűlhettem a kombinó légkondijában, Cs. pedig boldogan forgott a villamos csuklójában, V. pedig hangos és boldog sikoltozással kommentálta bátyja örömét a babakocsiból kalimpálva. Most őszintén: két gyermek, három villamosmegállónyi utazás és egy feledhetetlen élmény!:) És a körülöttünk utazók arcára is sikerült mosolyt csalnunk!:)

A szigeten aztán újabb és újabb élményekben volt részünk, amit legközelebb folytatok!:)

Kalandra fel, Kedves Anyukák!:)

üdvözlettel,

Kiki

Kedves Olvasó!

Ahogy a mondás tartja: minden kezdet nehéz, de a türelem és a kitartás rózsát terem! :) Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha esetleg nem minden működik flottul itt a legelején, az biztos az én hibám, mert első bálozó vagyok a bloggerek világában, és kell egy kis idő a beszokáshoz :) Ahogy a gyerekeknek is, ha új közösségbe kerülnek. Mert ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak, hogyan töltsétek el pl. a hosszú nyáir szünidőt a gyerekekkel anélkül, hogy bárki is egyenként tépkedné ki a hajszálait, mire elkezdődik az ovi:) Vagy hogyan lehet hétköznapi tevékenységeket olyanná tenni, amitől egy egyszerű hétköznap emlékezetes napként marad meg Kicsiben, Nagyban egyaránt.  De minden egyéb más témáról is szívesen beszélgetek Veletek, mert 13 éve foglalkozom gyerekekkel bébiszitterként és 5 éve vagyok óvónő.

Szóval a mai naptól itt vagyok, jelentkezni fogok, de kérdezzetek bátran Ti is! :)

Addig is jó éjt Mindenkinek!

Kiki