Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Család és óvoda - hol a határ?

2012.04.23. 15:19 - Kikimosoly

Kedves Olvasóim!

 

Sokan kérdeztétek már tőlem, hogy milyen az élet az osztrák oviban, mennyiben más, miben hasonló, milyenek a gyerekek és még sorolhatnám a kérdéseket. Ennek tükrében biztos voltam abban, hogy ha kell, több alkalmat is szánok a részletes bemutatásra. Már azt is kitaláltam, hogy Élet az osztrák oviban lesz a címe az írásaimnak, 1., 2., és még amennyi szükséges fejezetszámmal. Nekiültem, hogy eleget tegyek ígéretemnek, de egyik írásom sem tetszett. Aztán egyszer csak jött az ötlet, hogy a már korábban összegyűjtött címekbe fogom beleágyazni a különbséget, hasonlóságot a magyar és az osztrák viszonyokat illetően. Mert azt már itt a bevezetőben kijelenthetem, hogy a nevelési kérdések, nehézségek, kihívások itt is szinte ugyanazok, mint otthon. Mai írásom témája is határok nélkül aktuális és fontos!

 

Fontosnak tartom, hogy írjak a címbe rejtett témáról, mert – sajnos – inkább több, mint kevesebb család estében tapasztalom, hogy nem igazán tudják a két intézmény között a határt, és főleg azt, hogy kinek, mi a feladata! Igen, intézménynek neveztem az óvodát és a családot is, mert így tanultuk a főiskolán. És ha jobban belegondolunk, mindkét egység egy-egy olyan szervezet, amely létrehoz, felhasznál, gyarapodik, néha csökken, és örökké mozgásban van. Pont, mint egy akármilyen nagyvállalat. Ahol – mindannyiunk számára – evidens szabályok, feladatok és határok vannak, hiszen ezek nélkül nem tudna működni az adott szervezet. Én pont ezt vetítem ki a családra és az óvodára is: mindkettőnek megvan a maga feladata és kötelezettsége a résztvevőkkel szemben szigorú határokkal, amiket be kell tartani és tartatni. Egy gyermek életében az elsődleges nevelési színtér a család. Sajnos a mai rohanó, teljesítményorientált világunkban az a tendencia, hogy a szülőknek egyre kevesebb ideje jut gyermekükre. Ebből következik az, hogy ezen felnőttek egyre nagyobb elvárásokat támasztanak az óvodával, a pedagógusokkal szemben, pláne ha még fizetnek is érte, és egy idő után eljut oda a nevelők és a szülők kapcsolata, hogy csak a számonkérésről szól az a néhány perc, amit reggel és délután együtt töltenek. Ez már magában lehangoló, de az igazán elkeserítő az, amikor olyan dolgokat kérnek rajtunk, pedagógusokon számon, ami nem CSAK a mi feladatunk lenne. Vegyünk egy mindennapos példát, az öltözködést: 2 éves kor után már elvárható a mazsoláktól, hogy legalább próbálkozzanak egyedül is az öltözködéssel, 3 évesen pedig már egy-két ruhát egyedül is le-/fel kell tudniuk venni. Az oviban ez azért is nagyon fontos, mert ott legalább 15-20 gyereket kell a pedagógusoknak felöltöztetnie, illetve levetkőztetnie, és óriási segítség, ha a gyerekek önállóan is képesek erre. A motiváció nagyon egyszerű: a manóknak egy öleléssel, puszival, dicsérettel olyan leírhatatlanul nagy sikerélményt tudunk szerezni, hogy ez bőven elég arra, hogy a későbbiekben is vágyjon erre az érzésre, tehát egyedül öltözzön-vetkőzzön. A teljes siker azonban csak akkor garantált, ha ebben a család és óvoda párhuzamosan támogatja a kicsit!!!! Szinkronban, közösen, azonos módon! Hiába kezdjük el mi az oviban az önállóságra nevelést, ha otthon mindent megcsinálnak a gyereknek és helyettük. Mivel a gyerek részéről normális módon a kötődés sokkal erősebb a család felé, azt fogja etalonnak tekinteni, amit otthon lát. Jogosan fogja a pedagógust közellenségnek tekinteni, hogy ő nem mindig segít neki ebben-abban, úgy, mint anya, és az ilyen nebulókat sokkal nehezebb rávenni arra, hogy vágjanak bele az önállóbb életmódba, mint azokat a gyerekeket, akik otthonról is ezt a nevelést, támogatást kapják. A „hab a tortán” egy pedagógus életében pedig az, amikor vért izzadva elindul a gyerekkel az önállóság útján, majd a kedves szülők minden visszafogottság nélkül szidják le a nevelőt, hogy az ő gyerekük miért nem tud olyan önállóan bizonyos dolgokat, mint a másik csoporttárs?!?!? Nem könnyű…

 

Mint eddig mindig, most is Szemetek Fénye érdekében kérlek Benneteket, hogy sértődés nélkül működjetek közre a pedagógusokkal abban az esetben is, ha netán valamire ők hívják fel a figyelmeteket és nem Ti magatok jöttök rá a dologra. Én azt is szoktam mondani a szülőknek egy-egy ilyen újabb lépcsőfokhoz érve, hogy gondoljanak csak vissza a saját gyerekkorukra, milyen érzés is volt anno, amikor anyukájuk büszkén ölelte őket át, mert valami új dolgot valósítottak meg! És ez azért jöhetett létre, mert akkor az ő anyukájuk adott teret az ő megvalósulásuknak, kibontakozásuknak! Arról nem is beszélve, hogy minél több mindenben hagyjuk önállósodni gyermekeinket koruknak megfelelően persze, annál nagyobb lesz a mi szabadságunk is!

 

Köszönöm, hogy szárnyakat adtok Apróságaitoknak!

 

Üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr74468583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.