Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Folytatás új helyszínről!

2012.03.31. 18:43 - Kikimosoly

Kedves Olvasóim!

Bízom abban, hogy a majd' féléves hallgatássommal nem veszítettelek el Benneteket!!! Az élet úgy hozta, hogy erre a rövid időre pihentessem a Kikimosoly oldalt, ami - remélem - inkább hasznos volt, mint ártalmas.... Fő az optimizmus! :)

Sokan tudjátok már rólam, hogy két hónapja elhagytam Kishazánkat és az osztrák gyerekek nevelésével folytatom munkásságomat. Nagy fába vágtam a fejszémet, de egyáltalán nem bánom minden kezdeti nehézség ellenére sem! Őszintén bevallom, hogy már egy jó ideje foglalkoztatott ez az életforma váltás, neki is futottam a dolognak kb. 5 évvel ezelőtt, de akkor úgy jöttem haza az állásinterjúkról, hogy ez nem nekem való... Külföldön, egyedül, idegen nyelven nevelni a gyerekeket.... De úgy látszik, a sors mégis ezt szánta nekem, csak hagyott időt arra, hogy ne egyedül jöjjek el otthonról :), és még egy pár év tapasztalattal a kezemben, máshogy lássam ezt az egész témát!

Itt, Bécsben is egy magánoviban dolgozom. Kiscsoportot kaptam, ami a 2-3 éves korosztályt jelent. A rendszer máshogy működik, mint otthon: nem az óvónő viszi a gyerekeket végig az ovis évek alatt, hanem a gyerekek vándorolnak csoportról, csoportra. Elsőre biztos furán hangzik ez Nektek, kedves Olvasók, de annyira nem is ijesztő! Az épületben három csoport van összesen: egy bölcsis, az én kiscsoportom és egy középsős-nagyok vegyes csoportnak mondható csapat. A csoportszobák között szabad az átjárás, reggel és délután, amikor még illetve már kevés gyerek van, mindig együtt vagyunk a gyerekekkel egy szobában, szóval mire egy bölcsis eléri azt a kort, amivel a kiscsoportba léphet, bőven ismeri leendő óvónőit. Persze azért a beszoktatás ilyenkor is lezajlik, hiszen a gyermeknek meg kell szoknia azt az újdonságot, hogy másik helységbe, másik óvónőkhöz érkezik reggelente, de ez közel sem vészes dolog...

A 19 fős csoportra hárman vagyunk: egy asszisztens, egy gondozónő és egy pedagógus. Ez utóbbi vagyok én :) Szerencsés vagyok a két kolléganőmet illetően, mert hamar összeszoktunk és nagyon egyformán gondolkodunk a csoport nevelését illetően. Ez fél siker a teljességhez - én már csak tudom, milyen az, ha valaki olyannal kell együtt dolgozni, akitől több fényév választ el a nevelési gondolkodást illetően.... :) Én kezdetektől úgy alakítottam az életünket, hogy mindhárman, mindenféle munkát megcsinálunk: én ugyanúgy pelenkázom, mint az asszisztens, Ő pedig ugyanúgy tarthat foglalkozást, ahogy én, csak előtte mindig átbeszéljük, hogyan is legyen. Mert hogy itt komoly hierarchiának kellene működnie... Sokkal jobb így együtt dolgozni, nem vagyok én főnök típus :D 

A gyerekek összetétele nagyon vegyes, mindenféle náció van közöttük, ami annyiban ütközik ki az én korosztályomnál, hogy egyik-másik csemete még nem szólal meg németül, de érteni mindent megért. Az első három hétben szellemileg nagyon lefárasztott a 24 órás németül beszélés engem is :) Este 8-kor úgy aludtam, mint a bunda :) Furcsa volt, mert ugyebár mióta óvónő vagyok, idegennyelvű oviban dolgozom, de itt jött ki az, hogy milyen is az, amikor tényleg nem szólalhatsz meg egy mondat erejéig sem az anyanyelveden.... De mostanra már belejöttem és élvezem is! :)

A rövid helyzetjelentés után pedig az a jó hírem van, hogy rendületlenül szeretném és szándékozom folytatni a Kikimosoly oldalt, ezért továbbra is várom kérdéseiteket, hozzászólásaitokat a nap 24 órájában! :) Én pedig jelentkezem akkor is, ha nem kérdeztek! :) Kiki már csak ilyen....

Nemsokára Veletek, ugyanitt! :)

üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr894352489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.