Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Teret adó szigorúság

2011.09.18. 17:16 - Kikimosoly

Kedves Olvasóim!

Egész más témában terveztem írni Nektek, mint amit a cím sejtetni enged, de nem bírom magamban tartani a gondolataimat... Tudom, hogy a szigorúságról, a szabályokról már többször is írtam. Arról nem is beszélve, hogy akik ismernek, mint pedagógus, tudják rólam, hogy ez a téma az egyik vesszőparipám. Tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan szülők, akik szigorú óvónőnek tartanak, de én ettől egyáltalán nem érzem magam rosszul, nincs lelkiismeret furdalásom a gyerekek miatt sem, mert a hosszú évek tapasztalata azt támasztja alá, hogy a kellő mértékben alkalmazott szigor a gyerekek életére jótékony hatással van!

Egy nagyon kedves Barátnőmtől hallott történet volt mai gondolataim kiváltója. Meglehetősen felzaklatott, amit mesélt, mert ismerem és kedvelem a kisfiút, éppen ezért szeretném, ha rendeződne a kis élete. Röviden annyi, hogy a gyermek elevensége és csintalansága miatt sajnos szinte minden közösségben nehézségei vannak, a szülőket mindenhol úgy fogadják a pedagógusok, hogy nem bírnak a fiúcskával (ami egyébként számomra felháborító, de majd erről egy másik alkalommal szeretnék írni), nem tud beilleszkedni a Manó a közösségbe, bántja társait és előfordul olyan is, hogy saját magában is megpróbál kárt tenni. Számomra nem volt ismeretlen ez utóbbi jelenség, de gondolom, néhányan most olvastok, hallotok erről először. Manapság sajnos nem ritka az ilyen, ez is egyfajta figyelemfelkeltő eszköze a mai kor kisgyermekeinek. Brutálisan hangzik, de itt tartunk... Ennek a jelenségnek is vannak különböző fokozatai, de nagyon fontos, hogy ezekre különösen odafigyeljünk mind szülőként, mind pedig pedagógusként. 

Ami ehhez a figyelemfelkeltéshez vezethet a gyermek életében, az nem más, mint hogy túlságosan vissza akarják fogni, "le akarják szorítani" a gyermeket abból adódóan, hogy a kicsi az átlagosnál energikusabb, aminek köszönhetően a mozgásigénye is sokkal nagyobb. A laikus ember mit tesz ilyenkor?!? Állandóan rászól a gyerekre, hogy maradjon nyugton, ne csinálja ezt vagy azt, maradjon csendben, ne mozogjon, fészkelődjön annyit, ne hangoskodjon stb. stb. Ennek eredményeként a nap nagy része sajnos másról sem szól, mint hogy a felnőtt örökké rászól a gyerekre, aki ezáltal szinte soha nem teheti azt, amihez kedve van. Egyre jobban szűkítik a lehetőségeit, egyre kevesebb dolgot tehet meg, mondhat ki, ami által csak gyűlik benne a feszültség, az energiamennyiség és ugyan érthető módon, de annál váratlanabbul robban ki szemünk fényéből ez az időzített bomba és lehet, hogy akkor már túl késő észbe kapni....

Mint az élet többi területén, a szigorral kapcsolatban is nagyon-nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt az egészséges határt, amely kiegyensúlyozott életet biztosít gyermekeinknek! A szigorúság nem azt jelenti, hogy mindent megtiltunk a kicsiknek, hanem hogy BIZONYOS dolgokat nem engedünk meg nekik, és ezeket aztán egész életükben be is tartatjuk velük! Ha már koruknál fogva egyértelműen látható, tapasztalható, hogy gyermeketekbe több energia és mozgásigény szorult, mint társaiba, akkor nagyon fontos, hogy lehetőséget teremtsetek ezeknek a többleteknek a kiadására, levezetésére. Igen, ez megint igényel Tőletek egy kis plusz befektetést: hétvégén talán eggyel több programot kell kitalálni szemetek fényének, illetve a hétköznapokra mindenképpen biztosítani kell neki olyan sportolási lehetőséget, amivel le tudja vezetni a benne felgyülemlett plusz mennyiséget! Nem feltétlenül biztos, hogy egy ilyen típusú gyereknek mindjárt egy küzdősporttal kell kezdenie, arra hivatkozva, hogy ott aztán majd jól "kiverekedheti" magát, de ez csak egy tanács, nem akarok ilyen mélységekben beleszólni bárki életébe!

A lényeg, hogy ha már szembesültetek szemetek fényének mozgékonyságával, semmiképp se essetek kétsége és jelentsétek ki, hogy az én gyerekem tuti hiperaktív, jaj, most mi lesz?!?! Sokkal inkább beszéljetek erről az érintett pedagógusokkal, a családtagokkal és adjátok meg a lehetőséget a gyereknek, hogy ezeket a pluszokat kiadja magából! Ha ezek után is úgy látjátok, gyermeketek még mindig más egy kicsit, mint a társai, akkor lehet speciális segítségért fordulni, melyhez szintén kérjétek a gyereketekkel foglalkozó pedagógusok tanácsát!

Mozgásra fel! :)

üdv,

Kiki

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr243236366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.