Kedves Olvasóim!
A mai írásom ismét az evésről fog szólni. Nem azért írom, hogy ismét, mert én magam igencsak szeretek enni és a konyhában tevékenykedni :), hanem mert kb. egy évvel ezelőtt már érintettem ezt a témát, de akkor más szemszögből tettem, mint ma. Több, élő példa dobta fel nekem a labdát, hogy megosszam Veletek gondolataimat.Egészen konkrétan az elfogyasztott ételek mennyiségéről szándékozom ma elmélkedni. A közelmúltban több napon keresztül tanúja lehettem annak, hogy egy 6 év körüli lányka, aki vékony, mozgékony, és nem arról híres, hogy milyen jó étvágya van, sokak meglepetésére minimális válogatással, belehúzott az elfogyasztott ételek mennyiségét illetően. Én, személy szerint örömmel néztem és követtem a változást, mert már a gyerekre ránézve is megnyugtató érzés volt, hogyan igyekszik feltölteni a ki- és lemerített akkumulátorát :) Minden nap más és más programokon vettünk részt, a szokásos csendes pihenőt kivéve egyfolytában mozgásban voltunk. Mondanom sem kell, ha épp nem volt szervezett program, a gyerkőc társával játszott a kertben, ahol nem állt meg egyetlen percre sem. Hancúrozás kifulladásig a jó levegőn, ami köztudottan annak is meghozza az étvágyát, akinek korábban alig volt! :)
Minden evés alkalmával a lány a megszokottnál jóval többet evett, sőt, néhányszor eljutott oda, hogy kérése ellenére már nem kapott többet. És itt akadtam fenn: miért? miért? miért nem kap többet? Hogy egész világosan lássátok, konkrétan leírom: a reggeli esetében nem másfél kiflit evett meg, hanem szívesen elfogasztott volna kettőt is. De arra hivatkozva, hogy túlságosan egyoldalúan táplálkozik, ráadásul nagy mennyiségben fogyaszt szénhidrátot, nem kapott többet. Jogosnak tartottam volna az édesanya döntését abban az esetben, ha egy elhízott, egész nap egy helyben ücsörgő gyerekről van szó, de ahogy azt fentebb írtam, ennek éles ellentéte a lányka. A zöldséggel vagy más étellel való kompenzálás persze nem jött be, és - érthető módon ezek után - az éhes vagy még? kérdésre a gyerek kicsit megszeppenve és csalódottan válszolta, hogy már nem. Pedig tudom, láttam, hogy az a fél kifli még nagyon jóízűen csúszott volna le a torkán. Tényleg sajnáltam őt!
És hogy nekem mi ebből a konklúzióm? Az, hogy a gyerekekben, mint azt már korábban is írtam, működik egy "elzáró csap", aminek köszönhető nagyon kevés gyerek az, aki túlzabálja magát. Tudom, ennek ellenére sok túlsúlyos és elhízott gyereket látunk magunk körül, de nem mindegyik esetben felelős ezért az állapotért a túlzott mennyiség!!!
Arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy ha gyermeketek elfogyasztott ételmennyisége növekedésnek indul, akkor ne gátoljátok azt attól félve, hogy az amúgy vékony, filigrán mazsolából egy elhízott gyerkőc lesz. Az elhízásért nagyban felelősek a gének - én már csak tudom... :)))) -, viszont vannak olyan időszakai a növekedésnek, amikor minden gyereknek több ételre van szüksége az addig megszokotthoz képest!!! Természetesen a megnövekedett mennyiséget ne a nassolnivalókkal, túlzott mennyiségű édességekkel töltsétek ki, hanem egyen abból többet, amit korábban is jóízűen fogyasztott el. Legyen az étrendje továbbra is változatos, csak jusson belőle több!!! Elképzelhető, hogy ez a többletfogyasztás tovább fog tartani, mint gondolnánk, de a tapasztalataim azt igazolják, hogy ezek a "kajálósabb" időszakok előbb-utóbb elmúlnak és visszaáll a régi mennyiség-rend. Az már egy következő kérdéskör, hogy mi a teendőnk, ha netán nem alakul vissza a dolog, de akkor sem kell kétségbe esni!!! Egy kis utánjárással mindenre fényre derül! :)
Jóízű falatozást Mindenkinek! :)
üdv,
Kiki
