Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Pótmama kerestetik! 1. rész

2011.03.13. 16:54 - Kikimosoly

Sziasztok!

Két hét alatt annyi minden történt velem, hogy csak remélni tudom, a Ti életetek is legalább ilyen eseménydús volt!!! És most végre hosszú hétvége, lehet kicsit lazítani!!! Jó, tudom, Ti, Kedves Olvasóim már 24 órában nyomjátok a gyerekes műszakot, de pont azért fogjátok szeretni a mai írásomat: ebből a 24-ből szeretnék egy párat Nektek adni! De nem is kerülgetem tovább a forrót, hanem belevágok.

Egy régi, kedves Barátnőm dobta fel témát, hogy milyen is egy jó bébiszitter?!?! Mire kell illetve érdemes odafigyelnetek, amikor pótmamát választotok gyermeketek mellé! Hát nézzük!

Tapasztalatból tudom, hogy minden anyukának nagy megkönnyebbülést jelent, amikor olyan jelölttel találkoznak, akit másik család(ok) ajánlott(ak). Ezzel együtt minden, számotokra fontos kérdést tegyetek fel a jelentkezőnek! Én soha nem vettem semmilyen kérdést zaklatásnak, tolakodásnak. Tisztában vagyok vele, hogy életetek legnagyobb kincsét akarjátok rám bízni, érthető az alaposságotok! Nincsenek buta vagy idétlen kérdések, csupán életük értelmét féltő Édesanyákról és Édesapákról beszélünk! Fel vagyok rá készülve, hogy furcsa kérdésekkel is betalálnak, hiszen amit én már évek óta tudok és csinálok, az a leendő munkaadómnak homályos folt, ingoványos terület, amit csak úgy lehet egyértelműen tisztázni, ha kérdez. Bármit. Bármennyiszer. Szóval arra biztatlak Titeket, hogy minden kérdést tegyetek fel, ami felmerült bennetek!!!

Úgy gondolom, egy pótmama attól lesz jó egy család számára, hogy fel tudja venni az adott család ritmusát, életfelfogását és azonosulni tud a szülők gondolkodásával. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen alárendeli magát munkaadóinak, csupán annyit, hogy az a alapvető nevelési pontokban egyetért a szülőkkel. Enélkül megette a fene az egészet!!! Nem kell feladni az addigi elveket, nézeteket és bevált módszereket, csupán ebbe a működő egységbe kell beleolvasztani az új család életét. Elengedhetetlen tulajdonságok: rugalmasság, önállóság, megbízhatóság, kreativitás, szerethetőség. Ezek nem fognak kiderülni rögtön az első interjús beszélgetés során, de lehet puhatolózni kérdések formájában. Ha gyermeketek is jelen van az első találkozáson, nagyon figyeljétek az ő reakcióit!!!! Sikerül-e kapcsolatot teremtenie a jelöltnek a mazsolával? Ha igen, hogyan? Mit tett ezért a jövendőbeli pótmama? Mondott-e valamit a gyerek a vendég távozása után? Ezekből sok, számotokra hasznos infót tudtok levonni. Ez persze a nagyobb, 2-3 és ennél idősebb gyerekek esetében érvényes. Ha még kicsike a babátok, akkor csak figyeljétek a jelöltet: akarja-e egyáltalán látni a babát, már az első alkalommal? Hogyan viszonyul hozzá? Miket mond? Tesz fel kérdéseket? Ha megengedtétek, hogyan nyúl hozzá? Hogy szól a babához? Rengeteg infó van ezekben is elrejtve!!!

Az a leendő bébiszitter, aki nem kérdez semmit, csak mosolyog és mindenre igenlően bólint, tuti nem jó választás. Én, amikor elmegyek egy lehetséges új családhoz, amint lehet, kérdezek. Első sorban a gyerekkel kapcsolatban: betegségek, evési szokások (mit lehet, mit nem?), alvás, milyen anyapótló holmiai vannak (cumi, pelus, takaró, kisállat stb.), mi az, amit már most nagyon szeret csinálni?, mi az, amit a szülők nem engednek (gondolok itt házon kívüli programokra: utazhatunk-e bkv-val, mehetünk-e messzebb, mint a szomszédos játszótér? stb. stb.) És igyekszem az alapvető infókat a családról is megtudni: ki, mivel foglalkozik? Elvárnak-e tőlem más munkát is a gyermekgondozáson túl? Lakik-e még rajtuk kívül ott valaki? Ha van háziállat, róla mit kell tudni? Ugyanúgy, ahogy Ti is, mindent, számomra fontos infót igyekszem begyűjteni a családról. Még soha, sehol nem szóltak rám, hogy miért kérdezek ennyit!!! :)

Ha a fent leírt első körön sikeresen túl vagyunk, akkor jön az első fél-éles bevetés. Azt szoktam kérni, hogy a kora esti órákban legyen a következő, az már biztosan gyerekes találkozó. Mert akkor még tudok vele egy kicsit játszani, és egyben megnézhetem a napi rutin egyik legfontosabb részét: a fürdetést, vacsit, lefekvés előtti időszakot. 14 év tapasztalata mondatja velem, hogy ez a legkritikusabb napszak minden gyermek életében. A fürdés előtti közös játék alkalmával egymásra tudunk hangolódni, így a fürdésben akár már én is részt vehetek, de sima dió, ha a gyerek ott még elutasít. A közös vacsora ismét egy jó terep arra, hogy elinduljon az összecsiszolódás. Nagyobb gyerekek esetében annyi sok kérdést vonz magával ez a szitu, hogy egy vacsi nem is elég minden kérdésre, lehetséges beszélgetésre! Ezt persze nem azért csinálom, hogy meghívassam magam egy potyavacsira :))), de ha így is volt, mindig jó hangulatban teltek el az étkezések!

Könyörögve kérlek Benneteket, pótmamát kereső Kedves Olvasóim, hogy sose erőltessétek rá gyereketekre az új jövevényt!! Ez alatt azt értem, ne akarjátok, hogy hangosan köszönjön neki azonnal, mutatkozzon be, énekelje el a kedvenc dalát, hozza oda kedvenc játékát és még sorolhatnám az idétlen ötletek, mert ezzel többet ártotok, mint használtok. Mindannyian tudjuk, mennyire megilletődik egy gyermek egy idegennel való találkozás esetében! Arról a szituról nem is beszélve, amikor a személyes kis birodalmába is "behatol" az illető. Hagyjatok időt mindkét félnek: jelöltnek és gyereknek egyaránt. Garantálom Nektek, ha az illető alkalmas a munkára, hamar meg fogja találni a gyermeketekhez vezető utat mindenfajta erőltetés és kényszerítés nélkül. Ha pedig nem, intő jel a következő jelölt megkeresésére.

Ahogy írásom címe jelzi, folytatni fogom a témát. Hogy miért? Olvassatok és megtudjátok!

Gyönyörű hosszú hétvégét addig is Mindenkinek! :)

üdv,

Kiki

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr22736090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.