Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Firkától a műalkotásig

2011.01.30. 17:06 - Kikimosoly

Kedves Olvasók!

Hirtelen pattant ki kobakomból a mai témám. A boldogságról olvastam egy érdekes cikket, és bevillantak a gyerekek :) Nélkülük már lélegezni sem tudok :) De nem baj, most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mit is jelent az ő kis életükben a rajzolás. Nagyon sok üzentet hordoz magában egy-egy gyermekrajz. Éppen ezért nekünk, nevelőknek rendszeres időközönként rajzoltatni kell gyermekeinket, hogy lássuk, hol tartank a fejlődésben, mik azok a dolgok, amikben kimasaglóan ügyesek már, melyek azok, amikben esetleg fejlesztésre szorulnak. És amire a laikus ember nem is gondol: az alkotások pszichológiai üzeneteket is hordoznak. Ezzel a témával a főiskolán sokat foglalkoztunk, nagyon szerettem ezeket az órákat. Döbbenetes, mennyi mindent ki tudunk olvasni egy-egy gyermekrajzból. Jót, rosszat, egyaránt. Ezért is szoktam mondani a Kedves Szülőknek, hogy higyjék el, nincsenek titkaik előttünk! A gyermekszájnak és a -rajzoknak hála, a családok élete nyitott könyv előttünk. Ezzel persze eszünk ágában sincs visszaélni, sőt!!! Úgyhogy ha egy pedagógus a gyermeketek rajza miatt szeretne Veletek beszélni, kérlek Benneteket, hogy ne legyetek elutasítók, hanem hallgassátok meg Apróságotok nevelőjét, mert biztos, hogy segítő szándékkal akar leülni beszélgetni Veletek!

De hogy a lényegre térjek a kicsit hosszúra sikerült beveztő után: arra gondoltam, röviden összefoglalom és leírom Nektek, hogyan is néz ki kisgyermekeink rajz-fejlődése a tankönyvek alapján. Meglehetősen sok anyuka szokott faggatni arról, hogy vajon normális-e, amit és ahogy gyermeke éppen rajzol, ezért szeretném megosztani Veletek B. Lakatos Margit által szerkesztett Játékpszichológia könyvből olvasott fejlődési szakaszokat:


1. Az egyéves gyermek esetében csupán az okozás nyújt örömet, ezért rajzol a gyerek. Ez a nem szerkesztett firka korszaka. A firkálásban egész teste részt vesz, nem veszi figyelembe a papír határait, lendületesen dolgozoik, közben nagyokat nevet, sikongat, nagyon élvezi. Mivel a szem-kéz koordináció még kezdetleges, ezért a kéz vezeti a szemet, s nem fordítva, így az eredmény sem tökéletes még.

2. Másfél-két évesen már mozdulatai fegyelmezettek, gyakorlottak. Már kezdi megnevezni firkáit a valósággal való kezdetleges hasonlóságuk vagy saját belső képei alapján.

3.Két-három éves korban kezdi megszerkeszteni a firkát, már a szem vezeti a kezet. A gyerek egyre inkább kontrollálja mozdulatait, így a vonal már nem fut ki a lapról. Ennek következménye az is, hogy a rajz csak a lap egy részére korlátozódik, tömbfirkát készít, ahol még a mozgás öröme fontosabb, mint a formaalakítás. Egy formára rákap, és sztereotípiaszerűen gyakorolja azokat. Ezután jelenik meg a zártfirka, ahogy egy mozdulattal próbál megalkotni egy zárt egészet, s itt már lényegesebb a forma, mint a hozzá vezető mozdulatsor. 

4. Háromévesen jelenik meg az ábrázolás szándéka, de a rajzok még nehezen érthetők. A gyermek nem a reális világot ábrázolja, hanem a számára valószerű világot, amelyet így mások nehezen értenek. Ebben a korban jellemző még az aránytalanság, és az érintkezés valamint a bennefoglalás kép ábrázolásásra sem képes még. Ezért van az, hogy a fej, a törzs és a végtagok külön lebegnek, nincs köztük kapcsolódás.

5. Négy-hat éves korban kezdenek az ősformák differenciálódni. De nem a rajzban, hanem úgy, hogy egy belső fantáziakör kapcsolódik hozzájuk. Így lesz az emberből apu. Tehát a különbséget, amit technikailag nem tud érzékeltetni, érzelmeivel egészíti ki.

6. Öt-hét évesen már érdekli a gyermeket a tárgyak szerkezete, belseje. Szenvedélyesen és sokat rajzol ebben a korban. Reális ábrázolásra törekszik. Az ábrázolás többszempontú, vagyis olyan, mintha egyszerre több oldalról is láthatnánk a tárgyat.

7. Tízéves korra eltűnnek a korábbi jellegzetességek. Az iskolás már azt akarja rajzolni, amit lát és úgy, ahogy látja.

8. Tizenhárom-tizenöt éves korban a kamaszodó gyereknek az lesz a célja, hogy a világot a legapróbb részletekig megismerjék. Rajzaikban a megszerzett tudást, ismeretet szeretnék mind pontosabban tükröztetni.

 

Röviden ennyi :) Senki ne essen kétségbe, ha gyermeke nem hozza a fent leírt papírformát, hiszen nem vagyunk egyformák, így fejlődésünk üteme is eltéréseket mutat. És azt még meg sem említettem, hogy nem mindenki érdeklődik egyforma lelkesedéssel a rajzolás iránt. Pedig ez is egy fontos szempont! A kirívó eltérések úgy is szemet szúrnak majd, de ha esetleg Nektek, Szülőknek nem, akkor a pedagógsoknak biztosan. És sikítani fognak, higyjétek el! :) Kinek, ha nem nekem!?!?! :)

üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr662625620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.