Kedves Olvasók!
Hirtelen pattant ki kobakomból a mai témám. A boldogságról olvastam egy érdekes cikket, és bevillantak a gyerekek :) Nélkülük már lélegezni sem tudok :) De nem baj, most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mit is jelent az ő kis életükben a rajzolás. Nagyon sok üzentet hordoz magában egy-egy gyermekrajz. Éppen ezért nekünk, nevelőknek rendszeres időközönként rajzoltatni kell gyermekeinket, hogy lássuk, hol tartank a fejlődésben, mik azok a dolgok, amikben kimasaglóan ügyesek már, melyek azok, amikben esetleg fejlesztésre szorulnak. És amire a laikus ember nem is gondol: az alkotások pszichológiai üzeneteket is hordoznak. Ezzel a témával a főiskolán sokat foglalkoztunk, nagyon szerettem ezeket az órákat. Döbbenetes, mennyi mindent ki tudunk olvasni egy-egy gyermekrajzból. Jót, rosszat, egyaránt. Ezért is szoktam mondani a Kedves Szülőknek, hogy higyjék el, nincsenek titkaik előttünk! A gyermekszájnak és a -rajzoknak hála, a családok élete nyitott könyv előttünk. Ezzel persze eszünk ágában sincs visszaélni, sőt!!! Úgyhogy ha egy pedagógus a gyermeketek rajza miatt szeretne Veletek beszélni, kérlek Benneteket, hogy ne legyetek elutasítók, hanem hallgassátok meg Apróságotok nevelőjét, mert biztos, hogy segítő szándékkal akar leülni beszélgetni Veletek!
De hogy a lényegre térjek a kicsit hosszúra sikerült beveztő után: arra gondoltam, röviden összefoglalom és leírom Nektek, hogyan is néz ki kisgyermekeink rajz-fejlődése a tankönyvek alapján. Meglehetősen sok anyuka szokott faggatni arról, hogy vajon normális-e, amit és ahogy gyermeke éppen rajzol, ezért szeretném megosztani Veletek B. Lakatos Margit által szerkesztett Játékpszichológia könyvből olvasott fejlődési szakaszokat:
1. Az egyéves gyermek esetében csupán az okozás nyújt örömet, ezért rajzol a gyerek. Ez a nem szerkesztett firka korszaka. A firkálásban egész teste részt vesz, nem veszi figyelembe a papír határait, lendületesen dolgozoik, közben nagyokat nevet, sikongat, nagyon élvezi. Mivel a szem-kéz koordináció még kezdetleges, ezért a kéz vezeti a szemet, s nem fordítva, így az eredmény sem tökéletes még.
2. Másfél-két évesen már mozdulatai fegyelmezettek, gyakorlottak. Már kezdi megnevezni firkáit a valósággal való kezdetleges hasonlóságuk vagy saját belső képei alapján.
3.Két-három éves korban kezdi megszerkeszteni a firkát, már a szem vezeti a kezet. A gyerek egyre inkább kontrollálja mozdulatait, így a vonal már nem fut ki a lapról. Ennek következménye az is, hogy a rajz csak a lap egy részére korlátozódik, tömbfirkát készít, ahol még a mozgás öröme fontosabb, mint a formaalakítás. Egy formára rákap, és sztereotípiaszerűen gyakorolja azokat. Ezután jelenik meg a zártfirka, ahogy egy mozdulattal próbál megalkotni egy zárt egészet, s itt már lényegesebb a forma, mint a hozzá vezető mozdulatsor.
4. Háromévesen jelenik meg az ábrázolás szándéka, de a rajzok még nehezen érthetők. A gyermek nem a reális világot ábrázolja, hanem a számára valószerű világot, amelyet így mások nehezen értenek. Ebben a korban jellemző még az aránytalanság, és az érintkezés valamint a bennefoglalás kép ábrázolásásra sem képes még. Ezért van az, hogy a fej, a törzs és a végtagok külön lebegnek, nincs köztük kapcsolódás.
5. Négy-hat éves korban kezdenek az ősformák differenciálódni. De nem a rajzban, hanem úgy, hogy egy belső fantáziakör kapcsolódik hozzájuk. Így lesz az emberből apu. Tehát a különbséget, amit technikailag nem tud érzékeltetni, érzelmeivel egészíti ki.
6. Öt-hét évesen már érdekli a gyermeket a tárgyak szerkezete, belseje. Szenvedélyesen és sokat rajzol ebben a korban. Reális ábrázolásra törekszik. Az ábrázolás többszempontú, vagyis olyan, mintha egyszerre több oldalról is láthatnánk a tárgyat.
7. Tízéves korra eltűnnek a korábbi jellegzetességek. Az iskolás már azt akarja rajzolni, amit lát és úgy, ahogy látja.
8. Tizenhárom-tizenöt éves korban a kamaszodó gyereknek az lesz a célja, hogy a világot a legapróbb részletekig megismerjék. Rajzaikban a megszerzett tudást, ismeretet szeretnék mind pontosabban tükröztetni.
Röviden ennyi :) Senki ne essen kétségbe, ha gyermeke nem hozza a fent leírt papírformát, hiszen nem vagyunk egyformák, így fejlődésünk üteme is eltéréseket mutat. És azt még meg sem említettem, hogy nem mindenki érdeklődik egyforma lelkesedéssel a rajzolás iránt. Pedig ez is egy fontos szempont! A kirívó eltérések úgy is szemet szúrnak majd, de ha esetleg Nektek, Szülőknek nem, akkor a pedagógsoknak biztosan. És sikítani fognak, higyjétek el! :) Kinek, ha nem nekem!?!?! :)
üdv,
Kiki
