Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Amikor a határokat szűkíteni kell

2011.01.22. 23:10 - Kikimosoly

Kedves Olvasóim!

Az elmúlt időszakban két olyan Anyukával is beszélgettem, akik arról meséltek, hogy gyermekük viselkedése megváltozott. Ez a változás sajnos a nehezebben kezelhetőségükben és a szófogadatlanságukban öltött testet és úgy érzik, tanácstalanok és tehetetlenek a témában. Biztos vagyok benne, hogy ez nem csak ezt a két Anyukát érinti, hanem sokkal többen járnak ehhez hasonló cipőben. Ezért tartom fontosnak, hogy írjak Nektek erről.

A változások mögött mindig konkrét okok állnak. Éppen ezért, az első és legfontosabb feladat, hogy ezeket az okokat kiderítsük, illetve rájöjjünk a titok nyitjára. A gyermek szótfogadatlanásága mindig valamilyen üzenetet hordoz, még ha ez kicsit furcsán is hangzik számotokra. Pedig így van: a két Anyukával folytatott beszélgetésekből is ez derült ki. Az egyik gyermeket komoly környezeti és személyi változások érték rövid időn belül, amiket koránál fogva (4 éves) nem tud még szavakba önteni, csupán viselkedésével jelzi, hogy ő is megéli a változást. A kislány most kezdett el óvódába járni, és szinte ezzel párhuzamosan Édesapja, aki mindig is nagyon aktívan részt vett a családi életben, olyan munkát vállalt, ami külfödre szólította őt és csak ritkán, hétvégékre tud hazautazni családjához. Gondoljunk csak bele józan paraszti ésszel, hogy milyen hiányérzetet okoz ez egy ilyen kisgyermek életében!!! Arról nem is beszélve, hogy az óvóda is egyfajta elszakadást, leválást hordoz magában: az édesanyával együtt töltött idő jelentősen redukálódott az életében. Szinte egy időben kellett elválnia édesanyjától és édesapjától is egyszerre! Egy ilyen folyamat nekünk, felnőtteknek is nagy teher, kihívás, nem hogy egy 4 év körüli kisgyermeknek?!?! A lányka szívesen jár oviba, jól is érzi magát bent az óvónők elmondása szerint, de zajlik benne egy folyamat, a változás folyamata, amit csak megél, de elmondani, megfogalmazni nem tud. Marad a testbeszéd, illetve az ő estében a rosszalkodás: ezzel hívja fel magára a figyelmet, ezzel próbálja elérni azt, hogy a lecsökkent időben lehetőséget teremtsen arra, hogy ugyannyit foglalkozzanak vele, mint korábban. A szülők próbálkoznak ezzel-azzal, sokan sajnos a zsarolással, de kézzel fogható eredmény mégsincs. A másik családban ugyan nem ment külföldre az édesapa, de nagyon kevés ideje jut sajnos a fiúcskára a munkája miatt és ezt nehezen éli meg a gyermek.

Mindkét anyukának azt tanácsoltam, hogy bizonyos szabályokat akár drasztikusan is, de változtassanak meg! Legyenek egy gondolattal szigorúbbak néhány esetben, hogy a későbbiekben helyre álljon a rend és minden visszatérjen a régi mederbe. Most is alapkövetelmény Tőletek a következetesség, a kitartás és a türelem, különben nem fogtok sikerrel járni! Tapasztalatból mondom. Hiszen a megváltozott viselkedés az oviban is megjelenik, tehát nekem is, mint óvónőnek, változtatnom kell az ilyen gyerekek estében a határokat illetően. Nincs garancia, hogy az új szabályrendszer egy hét alatt, egy hónap alatt vagy napok alatt elmossa a fennálló problémákat, de ha megfogadjátok a fent említett három-pilléres hozzáállást, akkor egészen biztos, hogy célba fogtok érni! A szigorúság alatt értem azt, hogy kicsit szűkítsétek a mozgásterek határait: ne jussatok el odáig, hogy ötször szóltok gyermeketekre ugyanazaért a dologért, hanem a harmadik rászólásnál húzzátok meg a határt, és éreztessétek a gyerekkel, hogy most már aztán tényleg nincs tovább, itt a vége ennek a viselkedésnek. Az eszközöket természetesen Rátok bízom, hiszen mindenkinek más és más a határ a fegyelmezési eszközöket illetően, de ha eldöntöttétek magatokban, hogy bizonyos szótfogadatlanságok ilyen és ilyen következményekkel járnak, akkor ehhez tartsátok is magatokat! Pont ma mesélte a fent említett kislány Anyukája, hogy élt a tanácsommal és működött is. Tisztában volt vele, hogy semmilyen garancia nincs arra, hogy eztán mindig ilyen hatékonyan fog működni a bevetett eszköz, de akkor és ott sikerrel járt. Ez motiválja őt is és a legközelebbi hasonló szituációban már nem lesz tanácstalan, hanem magabiztosan fog döntést hozni az adott szituációban.

Ismét egy nagyon kemény és nehéz témát érintettem, de megint arra bíztatlak Benneteket, hogy ne féljetek a szabályok változtatásától, mert ha eltökélten és kitartóan vágtok bele az új rendszer kialakításába, akkor biztosan lesz gyümölcse a fáradságos küzdelmeteknek! Ha netán mégse, sose szégyelljetek segítséget kérni!

Harcra fel! :)

üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr562606008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.