Üdv Nektek!
Mosolygós karácsonyt Nektek, kedves Olvasóim! :) Az idő szomorkás, de bízom benne, hogy a Ti hangulatotok ennek pont az ellenkezője: sok nevetéssel, mosollyal és öleléssel telik az ünnep!
A mai témakörömet is egy Olvasótól kaptam, és nagyon jó tippnek találtam. Már csak azért is, mert magamtól nem jutott eszembe erről írni, pedig nap, mint nap részese vagyok a dolognak. Na jó, nem csigázlak tovább Benneteket, lerántom a leplet: a többnyelvű nevelésről írok ma.
Amikor megfogalmazódott bennem, hogy óvónő szeretnék lenni, azért jártam be sok sok magánóvodát, mert egyben biztos voltam: szeretném a kellmeset a hasznossal összekötni. Azaz: ha már - a Szüleimnek hála - két nyelvet megtanultam, egyiket sem szeretném elfelejteni, márpedig ehhez az kell, hogy naponta használjam őket! Így született meg bennem a döntés, hogy ha óvoda, akkor csakis magán, mivel nagyon sok ilyen intézményben rendszeresen használják az idegen nyelveket. Mindenhol örömmel fogadtak, de kicsit váratott magára a dolog az elhatározás után, mert szükség volt a szakirányú végzettségre. Két év főiskola után találtam egy olyan ovit, ahol utolsó éves hallgatóként, megelőlegezett bizalommal felvettek főállású óvónőnek. A bizlamon túl persze volt próbanap és bemuatót foglalkozás (csak hogy lássátok, nem szimpátia és papír szerint veszik fel az óvónőket) és belevághattam abba, amire igazán vágytam. Rögtön kis csoportot kaptam, 15 lurkóval. És a nagy feladattal: német nyelven kell formálni, nevelgetni az apróságokat. Izgultam! Nem is kicsit! Nem a nyelv használata miatt, hanem a működést illetően. Magyar anyanyelvű, az anyukájuktól frissen elszakított gyermekek mit fognak szólni, ha én egyszer csak egy, a számukra teljesen ismeretlen nyelven kezdek el beszélni hozzájuk!?!? De eljött a nagy pillanat (két hetet vártunk a kolléganőmmel, amíg a gyerekek majdnem "sírásmentesre" beszoktak) és belevágtunk. Soha nem felejtem G. fiam hihetetlenül kifejező arcocskáját, amikor reggeli közben németül kérdeztem meg tőle, hogy kére még kenyeret. Rám nézett a macsakszemeivel és ezt mondta: Te most mit csinálsz itt, Kriszta?!?!? És erre is németül válaszoltam, ami aztán annyira hidegen hagyta, hogy a reggelijén túl semmi mással nem foglalkozott utána. Ez első napok, hetek dupla munkával teltek, de nem bántam! A korai nyelvtanítás egyik titka a vizuálitás megteremtése. Hogy amiről beszélünk, azt a gyermek azonnal lássa is. Legyen szó bármiről: ételek, mozgások, ruhák, emberek, időjárás, és még sorolhatnám. Mindig arra törekszem, a mai napig, hogy azonnal meg tudjam mutatni a gyerekeknek azt, amiről éppen beszélek. Az óvodai foglalkozások keretén belül, ha az adott témát nem tudom a maga valóságában eléjük tárni, akkor jönnek az évek alatt elkészített és féltve őrzött, általam rajzolt kártyák: ezek nélkül egy tapottat sem megyek sehova. Mindig a kezem ügyében vannak, hogy bármikor meg tudjam nekik mutatni azt, amiről beszélek. Foglalkozásokon kívül is. A gyeremekek memóriája és az agyuk a szivacsnál is gyorsabban szívja magába az információkat, különösen az ovis évek alatt. 6 év óvodai munka után is hatalmas meglepetéseket tudnak okozni Mazsoláim, hogy milyen gyorsan tanulnak meg új dolgokat. Az első sikereket mind német, mind pedig angol nyelven a minden nap használatos kij
