Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Kistestvérre várva

2010.12.19. 16:07 - Kikimosoly

Kedves Olvasóim!

Régen jártam errefelé. Ne haragudjatok! A következő két hétben szeretnék sűrűbben írni Nektek. Az oviban már kitört a téli szünet, nincs akkora hajtás, mint az előző időszakban, úgyhogy úgy akarom szervezni az életemet, hogy több időm jusson erre az oldalra is! :)

Ahogy korábban írtam, kaptam olvasói leveleket téma-ötletekkel. Az egyikben felvetődött a kistestvér érkezése témakör. Azóta is nagyon sokat gondolkodom ezen, és most kicsit bátortalanul "vettem kezembe a tollamat". Hogy miért? Azért, mert én magam még nem vagyok édesanya, csupán nagyon sok 9 hónapot csináltam már végig anyukákkal. Ugyanakkor, hála Istennek, sokakat érintő téma ez! Úgy gondolom, hogy a kistestvérre való felkészülés és felkészítés mindenkinek mást jelent, mindenki máshogy várja ezt a nagy eseményt és a családjában is máshogy egyengeti az érkező jövevény útját. Úgy gondoltam, erről a témáról úgy írok Nektek, mintha érintett lennék a dologban, megosztom Veletek, én mit, hogy csinálnék a statisztaszerepben átélt tapasztalatok alapján.

Az új családtag érkezésének mikéntjének megosztása gyermekünkkel szerintem leginkább attól függ, hogy mennyi idős a leendő nagy testvér. Hiszen egy másfél-két éves apróságnak hiába mondjuk azt, hogy valaki lakik anya pocakjában addig a percig, amíg az a pocak nem kezd el szemmel láthatóan gömölyödni, nem fogja érdekelni a gyereket a téma. Ebben a korban a vizualitás az egyik legfontosabb kommunikációs forma, tehát szerintem nyugodtan várhatunk a nagy esemény megosztásával addig, amíg pocakunk nem szúr szemet szemünk fényének. Előbb-utóbb nyílván fel fog tűnni csemeténknek, hogy valamiért már nem tud úgy anya ölébe bújni, ahogy korábban lehetett, és persze a méretbeli különbség is szemet fog neki szúrni. Ilyenkor lehet a legőszintébben és a lehető legegyszerűbben mesélni arról, mi is történik most anya pocakjában. Ki van ott? Miért van ott? Hamarosan ki fog bújni onnan és akkor majd meg lehet simogatni és puszilgatni is. Időpontot nem érdemes mondani, hiszen ez a fogalom még ismeretlen a gyerekek számára 5-6 éves korukig, esetleg eseményhez lehet kötni a kistesó érkezésést: ha újra nyílni fognak a virágok vagy ha esni fog a hó, ha jön a Mikulás, vagy ha jönnek az angyalkák stb. stb. Keressünk mindenképpen valami, a gyermek számára is "kézzel fogható" eseményt, amihez kötni tudja majd a baba érkezésést.

Nem tudom elégszer leírni, hogy a korának megfelelően, de mindig őszintén válaszoljunk minden kérdésére! Lesz olyan gyermek, aki egészen addig fogja boncolgatni a témát, hogy hogyan került anya pocakjába az ő kistestvére, de lesz olyan is, aki beéri annyival, hogy anya pocakjában van most egy kisbaba, és egyszer majd ki fog onnan bújni és akkor majd ő is velük együtt lesz mindig. Szerencsére mindig akad a környezetünkben olyan ismerős, akinél szintén van kisbaba, ilyenkor lehet rájuk is hivatkozni, hogy pont ugyanolyan pici lesz a te testvérkéd, mint a barátod kishúga vagy kisöccse.

Meséljünk a gyermeknek arról, hogy milyen lesz az életünk, amikor a kis jövevény megszületett. Mondjuk el neki, hogy anyának most már két kisgyermeke lesz és hogy egy kisbabával hogyan kell bánni, mit kell csinálni, milyen gondoskodást igényel, mennyivel többet kell majd a babának segíteni, mint annak a gyermekünknek, aki már nagyobb és sok mindent meg tud csinálni egyedül is. Szóban is, és persze később tettekben is vonjuk be nagyobb mazsolánkat a bébi körülötti teendőkbe - korának megfelelően: fürdetésnél, pelenkázásnál, öltöztetésnél. Adjunk a nagy testvérnek feladatokat, amitől fontosnak érzi magát és nem lehet urrá rajta az az érzés, hogy kieresztett lett a testvér érkezésével. Igaz, hogy még nem vagyok édesanya, de a munkámnak köszönhetően látom és tudom, hogy milyen nagy feladat ez egy édesanyának: megosztani azt a figyelmet, amit eddig egy helyre kellett koncentrálnia mindenfajta erőfeszítés nélkül. De higyjétek el, az "osztódás" is menni fog, hiszen azt az új csöppséget is ugyanúgy fogjátok szeretni, mint a már meglévő(ke)t.

Kényes pont szokott lenni a szoptatás ideje: nagyon sok gyereknek abban az időintervallumban jut eszébe, hogy anya simogassa őt, menjen vele a wc-re, olvasson neki mesét, fogja a kezét, engedje, hogy odabújjon hozzá. Ösztönből működő reflex ez a nagyoknál: ugyanarra a közelségre vágyik a nagy, mint amit a pici megél a szoptatás alatt. Nem tudja még megfogalmazni, ezért írtam, hogy ez ösztönből működő érzés. Ilyenkor semmi esetre se zavarjuk el a gyereket, mert azzal fájó sebet ejthetünk a lelkén és akár hosszú távon is nyomot hagyhat a gyerekben. Ha úgy érezzük, egyedül nem tudjuk megoldani a helyzetet, kérjünk segítséget a férjünktől, esetleg anyukántól, aki jó esetben épp ott lehet velünk, de ne úgy, hogy elvitetjük magunk mellől a gyermeket!!! Vagy egyszerűen készüljünk fel a helyzetre: készítsünk oda egy mesekönyvet, amit fél kézzel is tudunk lapozgatni a nagyobbik gyeremekkel, míg a kicsi szopizik. Nem látok semmi kivetnivalót abban sem, ha ilyenkor NÉHA a kanapén összebújva bekapcsolunk egy-egy kedves, rövid mesét a nagytestvérnek. Mesenézés közben odabújhat hozzánk, simogathatjuk őt, kérdezhet tőlünk, mi is szólhatunk hozzá, tehát nem szűnik meg a kontaktus anya és gyermeke között. Ebből persze ne csináljunk rendszert, de néha bevethető! :)

A sok év alatt látottak alapján nagyon jól tudom, hogy ez egy nagy kihívás minden szülő és leendő testvér számára, de azt is örömmel jelenthetem ki, hogy millió sok család megoldotta már ezt a helyzetet zökkenőmentesen. Jogos, ha sok kérdés merül fel Bennetek, még az is érthető, ha féltek a szituációtól. De ezt tegyétek a legkevésbé, hiszen a temészetesség, a szeretet nagyon nagy segítség nevelő munkátokban, úgyhogy egy ilyen helyzetben bátran éljetek mindkettővel!!!

Lehet, hogy még eszembe jut ezzel a témával kapcsolatban egy-két gondolat, akkor mindenképpen megosztom majd Veletek! Addig is mosolygós és békés karácsonyi készülődést kívánok Mindenkinek!!!!

üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr852526001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.