Sziasztok!
Kicsit szomorkás a hangulatom máma :), mert egy hetet vártam a leveleitekre, hozzászólásaitokra, de hiába. Sajnálom, hogy senki nem írt, de megpróbálom nem elveszíteni lelkesedésemet és a csend ellenére írok továbbra is. Talán soha nem lesz ez az oldal interaktív, de abban bízom továbbra is, hogy sokan olvassátok írásaimat!
A bejegyzésem címe arra utal, hogy a gyermekek érdekében mindannyiunknak kell tudni változtatni az addig felépített rendszeren, amit egy szóval nevelési munkának nevezhetünk. Ez azért fontos, mert gyermekeink is állandóan változnak cseperedésüknek köszönhetően, és érthető módon mindeféle környezet-, személy- és szabályváltozás hatással van rájuk. Ezek a jelenségek a legkülönböző módon ölthetnek formát az apróságok életében, amikre nekünk, nevelőknek és Nektek, szülőknek egyaránt oda kell figyelni! A változások leggyakrabban a gyermek viselkedésében jelennek meg: az addig békésnek mondott gyermek egyszer csak mozgékony, nehezebben kezelhető manóvá válik, van, aki kicsit visszaesik az addigi fejlődését illetően: elkezd újra bepisilni, nem eszik rendesen, alvásgondjai támadnak. Nem szabad azonnal kétségbe esni és a legrosszabbra gondolni, de foglalkozni kell a dolgokkal, pláne, ha már hosszabb ideje látjuk csemetéinknek a változást! Én az a fajta ember és óvónő vagyok, aki nem rohan azonnal orvoshoz, pszichológushoz és egyéb külső szakemberhez, első körben megpróbálok megoldást találni a saját lehetőségeimen belül, következő körben bevonom a szülőket is és ha ez a két eszköz nem bizonyul hatékonynak, jöhet a külső segítség. Ami az én hatáskörömet illeti, ott megteszek mindent a gyermek érdekében: más nevelési módszerekkel próbálok célt érni. Ezeket most nem fogom Nektek felsorolni, nem akarlak most Titeket "szakmázással" untatni. Amire viszont Mindannyitokat kérlek, az az együttműködés gyeremeketek pedagógusával. Ha Ti is észreveszitek szemetek fényén a negatív változást és nem tudtok egyedül zöld ágra vergődni a problémával, forduljatok hozzánk, pedagógusokhoz bizalommal! De ha a változásra netán Mazsolátok nevelője hívja fel a figyelmeteket, ne értsétek őt félre, ne higyjétek azt, hogy nem szereti szemetek fényét, ne érezzétek úgy, hogy bele akar szólni a nevelési módszeretekbe, netán felülbírálni akarná azt, hanem hallgasátok őt meg, figyeljétek meg azokat a dolgokat gyermeketeken, amikről beszélt és próbáljatok meg velük együttműködni a helyes mederbe való visszatérés érdekében! Mi pedagógusok sem tudunk minden esetben azonnali garanciát vállalni az adott probléma likvidálására, hiszen mi is emberek vagyunk, és a cél elérése közben többféle dolgot is bevetünk a siker érdekében, de van, hogy a révbe érés tovább tart, mint ahogy azt hittük. Ha az óvónő megkér Titeket valamire, hogy bizonyos dolgokat otthon is próbáljatok elfogadtatni, betartatni a gyerekekkel, akkor tegyetek így, hiszen azon túl, hogy ezzel a mi munkánkat is segítitek, a legtöbbet a gyermeketekért teszitek. Mint már sokszor leírtam, a gyereknevelés egyik legnagyobb titka a következetesség és állandóság, tehát ez az aranyszabály a változtatásokra is érvényes! Vonjátok be az összes érintettet családtagot is és ne engedjetek az új szabályokból semmilyen körülmények között!
És még egy dolog: mi felnőttek már annyit gondolkodtunk szükségből és a korunknál fogva, hogy hajlamosak vagyunk egyszerű dolgokat sokkal bonyolultabban látni és elképzelni, mint amilyenek azok valójában. Fontos lenne, hogy ne "gondolkodjuk túl" az új módszereket és eszközöket, pláne, ha az nem saját ötlet, mert nem vezethet jóra. Ha bizonytalanok vagytok a módszer sikerességében, akkor inkább konzultáljatok az ötletgazdával, de semmiképp se kezdjétek el egyedül analizálni és a többféle végeredményen gondolkodni.
A 13 év alatt már sok ilyen változtatásban volt részem, és addig sohasem adtam fel, amíg el nem értem a kitűzött célt! Szóval ismét a tapasztalat beszélt belőlem Hozzátok! :)
Jó hétvégété Mindenkinek!
üdv,
Kiki
