Sziasztok!
Hihetetelnül kegyes hozzánk az időjárás!!! Szerencsére! Remélem, mindenki kihasználja és élvezi a kellemes időt, a napsütést és a természet gyönyörű változását!!!! Aki nem, az sürgősen szervezze át az életét és irány a jó levegő! :)
Szerintem mindannyian sejtitek írásom címéből, hogy miről is fogok ma szólni Hozzátok. Igen, igen, arról az átkozott televizióról. Mert én már csak ilyen jelzővel tudom emlegetni. Nagyon nagyon kevésszer tapasztalom meg létezésének jó oldalát :( Nem is tudom, melyik az az ok, amiért egyre jobban utálom ezt a szerkezetet. Talán a mára kialakult háttértévézés miatt. Igen, legelőször ettől szaladok ki a világból. Jó pár évig volt egy családom, akiknél majdhogynem éjjel-nappal be volt kapcsolva a tv. Szörnyű volt! Persze amikor megérkeztem, az első dolgom az volt, hogy úgy alakítsam az életünket, hogy miharabb kilőjjem a szerkentyűt. Senki nem nézte, senki nem figyelt rá oda, csak szólt - nem kicsi hangerővel. Két gyermek van a családban, tehát mondanom se kell, hogy az egyik népszerű mesecsatorna volt mindig bekapcsolva. De annyira megszokták már a lányok is, hogy oda sem figyeltek rá. Már néha akkor sem, amikor kikapcsolatm. Vagy ha mégis észrevette valamelyik, akkor nem értette, hogy ezt most miért tettem. Szerencsére balhé sosem keveredett ebből, mert igyekeztem azonnal másra terelni a figyelmüket, de a mai napig nem értem őket.
Néhány ok, amiért nagyon ellenzem a tv gyakori használatát:
1. A manapság adásba kerülő mesék elképesztően vadak, agresszívek, zaklatottak: lövöldözés, egyik-másikban öldöklés, ronda beszéd, ordibálás, ellenségeskedés. Az idétlenségükről nem is beszélve. Nincs pozitív tartalmuk, nincs mondaivalójuk, nincs semmilyen üzenetük a mai gyerekek számára. Legalábbis azzal a mércével mérve őket, ami a mi gyerekkorunk meséinek köszönhetően születtek meg bennünk. Gondolok itt a Futrinka utcára, a Mazsola és Manócskára, a Magyar Népmesékre, a Bob és Bobek történetére, Rumcájszra és Manára, és még sorolhatnám. Persze, ezeket ma is megnézhetik a gyerek, de csak ha a szüleik dvd formájában beszerzik. És sok gyermek nem is szereti ezeket a meséket, mert a mai sztorikhoz képest unalmasak.
2. Ha hagyják őket, képesek órákra a tv elé ragadni és semmi mást nem csinálni egész nap! Ráadásul ha ehhez hozzászoknak gyermekeitek, egyre kevésbé fogják szeretni az olyan tevékenységeket, amikhez gondolkodni kell, szükséges a kreativitásuk, a fizikai dolgokról nem is beszélve! Megdöbbentő, hogy menniy 4-5-6 éves gyermekre tudom azt mondani, hogy már most ellustultak!!!
3. Minek még egy állandó zajforrás az amúgy hangos, zaklatott, folyton zakatoló világunkba? Fordítsátok a tévézős időt inkább beszélgetésre, közös tevékenységekre, együttlétekre!
4. Simán belefutnak olyan műsorokba is, amik egyáltalán nem nekik szólnak. Mert átkapcsolnak másik csatornára. Életveszélyes! Jó, most ezzel kicsit túloztam, csak érzékeltetni szeretném veletek a dolog rossz oldalát!
És végül azért néhány jó szó is a televizióról. Mert riktán én is használom a gyerekekkel együtt töltött idő alatt, első sorban szittelés alatt. De nagyon tudatosan csinálom: nem nézhetnek akármilyen buta mesefilmet, ami épp a tévében megy, hanem olyan dvdt keresek nekik, amiről tudom, hogy igazán gyerekeknek szól. Odafigyelek a tévzéssel eltöltött időre is: maximum három rövidebb mese, vagy egy hosszabb. Leginkább az esti órákban szoktam élni ezzel a lehetőséggel, de ha pl. hétvégén vigyázok a Mazsolákra ottalvással egybekötve, és az időjárás nem teszi lehetővé az egész napos szabadtéri programot, akkor be szoktam vetni azokban az esetekben, amikor már minden szobai lehetőséget kimerítettünk, kezd egy picit feszültté válni a légkör esetleg a testvérek között. De hangsúlyozom: mértékkel és nem akrámit! :)
Remélem, tudtam Nektek hasznos ötleteket és indokokat adni!
üdv,
Kiki
