Sziasztok Kedves Olvasók!
Rengeteg gondolat és téma ötlet zsong a fejemben, igyekszem nem elfelejteni egyiket sem (felírtam őket, úgyhogy senki nem menekül :) ), úhogy mindjárt bele is csapok a lecsóba.
Ma arról szeretnék Veletek néhány gondolatot megosztani, mit is lehet kezdeni azokkal a furcsa jelekkel, megnyilvánulásokkal, amelyekkel csemetéitek állítanak haza a nem rég elkezdődött oviból, netán bölcsiből. Inkább az óvodát fogja érinteni ez a bejegyzésem, mert azok a gyerkek már el is tudják mondani, mi foglalkoztatja őket, milyen élmények érték őket az ő kis "dolgozójukban" :) De a bölcsisek testbeszéde is mindent elárul!!!!
Írásom valós eseményeket dolgoz fel. Pár nappal ezelőtt bejött hozzám egyik kisfiam anyukája, hogy megossza velem, milyen változásokat vett észre fián és tudok-e segíteni a magyarázatok, válaszok megtalálásában. Tudtam :) Ami mindkettőnk nagy öröm volt! :)
H. egy csendes, visszahúzódó fiúcsak. Az a fajta gyermek, aki sokszor csak nézi, figyeli társai tevékenységét és az átlagosnál több időre van szüksége ahhoz, hogy a játékokba be is kapcsolódjon. Egy percig nem aggódtam H. miatt, tudtam, hogy egyszer el fog jönni az ő ideje is. Így is lett. Kb. egy hónap terepszemle után elérkezettnek látta az időt, hogy a tettek mezejére lépjen és önfeledten játszon társaival. Jó volt ezt látni, nagyon örültem. Aztán jött az őszi szünet, ami mindannyiunkat megkavar, mindenki kiesik a megszokott ritmusából és néhány, addig simán működő dolog felborul. Így volt ez az én H-mal is, mert újra csendes szemlélődő lett a csoportban, velünk, pedagógusokkal sem volt hajlandó játszni, és otthon is furcsán viselkedett. Ragaszkodott hozzá, hogy anyukájával aludjon, elkezdte mondogatni, hogy keressenek neki olyan ovit, ahol kevesebb gyerek van és nagyobb a csend, családi, tömeges eseményeken nem ment be az emberek közé. H. nem most került életében először közösségbe, bölcsibe is hozzánk járt.
Hogy miért akar csendesebb helyre menni? Azért, mert a bölcsis csoportban sokkal kevesebben voltak, ergo a hangzavar is kisebb volt, arról nem is beszélve, hogy a bölcsis néninek is több ideje jutott rá az alacsonyabb létszám miatt. H-val nagyon jó a kapcsoaltom, érzem, hogy kötődik hozzám, bizalommal fordul felém, szeretem őt. Ennek ellenére nekem már nem jut rá sajnos annyi időm, mint a bölcsis nénijének anno, vagy amennyit én is szánnék rá, és ezt neki most fel kell dolgoznia. Nagyobbak lettek a gyerekek, velük együtt nőtt a hangerejük és az energiaszintjük is. Sokkal sűrűbbek a napjaink, hiszen vannak foglalkozások, különórák, bővül saját kis feladatainak listája is, mint pl. az önnáló étkezés és öltözés, egyszóval rengeteg új és megterhelő élmény éri őt. Ezért vágyik a csendesebb helyre és ezért van szüksége édesanyja testi közelségére. Jogos és logikus. Ahogy H. anyukájának, úgy remélem, Nektek sem jut majd eszetekben ilyen helyzetben új óvódát keresni, hiszen mindenhol zaj van, ráadásul mint már tudjátok: nem a nyúl viszi a puskát. :) Az együttalvással is érdemes óvatosan bánni: ne engedjétek, hogy a ti ágyatokban aludjon minden este, pláne úgy, hogy ezzel párotokat másik ágyban alvásra kényszeríti. Teremtsétek meg a gyermeknek mindenképpen a lehetőséget, hogy hozzátok bújhasson, hosszú időre magába szívhassa illatotokat, sokáig magán érezze öleléseteket és simogatásokat, de az addig megtanult és jól működő szabályokat ne rúgjátok fel. Ebben a kicsit amúgy is megborult állapotában dupla úgy kell ügyelni arra, hogy a különben bevált és működő dolgok nehogy megváltozzanak a gyerek körül. Ha túl tudjátok szárnyalni önmagatokat, akkor ölelgessétek őket még többször, mint eddig és törekedjetek arra, hogy egy kicsivel több időt töltsetek a lurkóval kettesben, illetve a szűk családi körben.
Keressétek fel Ti is az óvónőt, mert biztosan fog tudni olyan dolgokat mondani, ami megnyugtat Benneteket, választ ad kérdéseitekre, bizonytalanságaitokra. Arról nem is beszélve, hogy olyan infók birtokába is juthattok, amik mérhetetlen büszekséggel fognak eltölteni: H. fiamról nem is tudta édesanyja, hogy teljesen önnálóan öltözik és vetkőzik az oviban minden alkalommal (kertbe menetel előtt és után, vagy alvás előtt és után). Így arra tudtam őt bíztatni, hogy ezt hagyja meg otthon is a fiának, sőt, mutassak ki örömét, dícsérje meg H-t, érzékeltesse a gyermekkel, mekkora nagy lépcsőfokot mászott meg a növekedés kacsaringós csigalépcsőjén! :) Semmiképp se erőltesse a hallott újdonságot, de pl. játékos formában próbálja meg előcsalni gyermekéből: lehet például öltözködési versenyt játszani.
Kérédezzetek, mondjatok, jelezzetek mindig a gyermeketekkel kapcsolatban álló személyek felé, hogy soha ne maradjatok kétségek és válaszok nélkül!!!!!
üdv,
Kiki
