Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Amikor máshogy bővül a család

2010.11.07. 12:24 - Kikimosoly

Sziasztok!

Már vártam, hogy újra írhassak Nektek, mert az elmúlt pár napot a dolgos hétköznapok mellett azzal is töltöttem, hogy nyitott szemmel és füllel jártam a világban, fel- és megjegyezve minden olyan témát, ami érdekelhet Benneteket, vagy érintheti a gyermeknevelést.

Akármennyire sem jó leírni, vagy szembenézni a ténnyel, manapság nagyon sok gyermek élete alakul úgy, hogy szülei nem maradnak együtt, útjaik külön válnak. Ha a felnőttek kapcsolata eljut odáig, amikor késdobálás, ordibálás és súlyos szavak röpködenk a levegőben, a két ember már nem tud egymással megbékélni, akkor a gyermek szempontjából azért jó szülei szétválása, mert nem kell egy állandó feszült, mérges és szomorú környezetben élnie. Avval, hogy a szülők elválnak, minden ezzel járó nehézség ellnére is adnak maguknak és a másiknak egy esélyt arra, hogy egy új fejezet induljon el életükben, ami nagyon sok jót is tartogat számukra. Nem feltétlenül egy új társ fogja ezt jelenteni, hanem miután az ember kiheverte az elválással és a válással járó fájdalmakat, nehézségeket, és megpróbálja ügyesen átformálni életét, akkor a gyerek mellett juthat idő magára is. És mindannyian tudjuk, hogy ha belül béke van, akkor a többi dolog is sokkal könnyebben jön, megy... :)

Ha az élet egy olyan embert sodor mellénk, akihez vonzódni kezdünk és ez a vonzódás viszonzásra talál, akkor a következő nagy lépés az lesz, hogy az illető életünk részévé válik. Fokozatosan, egyre inkább. Teljesen érhető módon nagyon sokakat gondolkodásra és megtorpanásra késztet ez az amúgy természetesnek tűnő dolog, amikor már van mellette egy vagy több gyerek. Érthető. Jogos. Logikus. DE! Én arra bíztatlak Titeket, Kedves Egyedülálló Szülők, hogy próbáljátok meg a lehető legtöbb temészetességgel bevezetni gyermeketek életébe új párotokat! A megismerkedés és az összeszoktatás mikéntjét értelem szerűen befolyásolja a gyermek kora is, de alapszabály a természetesség! Ezt tanácsoltam annak a Barátnőmnek is, aki néhány hónapja vált el 2 éves kisfia apukájától és nem olyan régen új férfi lépett az életébe: légy mindig őszinte a fiaddal és soha ne csinálj bolhából elefántot! Indulj ki abból, hogy ha Te boldog vagy és kiegyensúlyozott, akkor azt a kisfiad is érzékelni fogja, megéli, mindenfajta magyarázkodás nélkül, és ő is boldog lesz! Ugyan egy kétéves kissráccal nem lehet megbeszélni az élet nagy dolgait, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet beszélni róla! Óriási a különbség a két igekötő között (meg- és át), létjogosultsága azonban mindkettőnek van! Ha már ott tart az új kapcsolat, hogy együtt is ébredtek néha napján, akkor ezt mondd el a fiadnak! "Ő" ma itt alszik, itt lesz reggel, amikor felébredsz, együtt fogunk reggelizni és utána vele fogunk elmenni ide vagy oda, együtt fogunk főzni, játszani! Most az együttléten van a hangsúly, nem a progromon! Az ilyenkorú gyermek nem fogja elkezdeni boncolgatni a szitut a kérdéseivel, őt csupán az fogja érdekelni, hogy Te ott vagy, biztonságban van, elhangzott egy olyan programcsomag, ami ismerős neki és amit szeret. Neki nem kell sokkal több annál, mint hogy láthassa és megélhesse a boldogságodat! Idősebb gyerekekben persze már megfogalmazódhatnak kérdések, de azokra is mindig a legnagyobb őszinteséggel válaszoljunk, komplikálás nélkül! 

Azt mondtam ennek a kedves Barátnőmnek, hogy egy új társ elfogadtatása hasonlít egy óvodai beszoktatáshoz: idő kell hozzá, türelem, őszinteség, következetesség és kitartás. Hol több, hol kevesebb. De megéri. Mert így mindenkinek lesz még egy esélye arra, hogy ismét felhőtlenül boldog legyen és szeretetteljes, harmónikus légkörben nevelhesse fel élete legnagyobb Kincsét!

Legyetek nyitottak az újra és merjetek újra szeretni!!!

üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr792430173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spakri 2010.11.08. 22:21:34

Tökéletesek az írásaid Kriszta! Reménykedem, hogy léteznek Hozzád hasonló óvónők, mert akkor, ha eljön az ideje, bátrabban engedem el majd a babák kezét. Ismét gratulálok Neked a bloghoz és a dolgaidhoz! Ahányszor idelátogatok, ujjongok!
Sok puszi!
sk

Kikimosoly 2010.11.08. 23:11:03

@spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodású óvónők, én magam is ismerek párat! :) És lesznek majd akkor is, amikor a Te lányaid lépnek be az ovi kapuján!!! :)
puszi,
Kiki


süti beállítások módosítása