Sziasztok!
Majdnem egy teljes hét repült el utolsó bejelntkezésem óta. Hiába, ez az idő már csak ilyen: rohan és rohan... Végül is, jól van ez így, hiszen így zajlik az élet és sok élménnyel gazdagodhatunk mindannyian.
Lassan nekiállok egy laza ebédet összedobni és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy írok egy kicsit az evésről. Arról már volt szó, hogy mit egyenek gyermekeink és mit ne. Most eszembe jutott néhány gondolat a hogyanról. Na nem a párolásra vagy sütésre gondolok, hanem az étel elfogyasztásának körülményeire. Mert sajnos több helyen látom, tapasztalom, hogy gondok vannak egy röpke kis vacsi elfogyasztásával is...
Az evés mindenki életében fontos dolog. Lehet szeretni és utálni, akkor is az a nagy igazság, hogy szükség van rá. Ráadásul - jó esetben - naponta háromszor is belefutunk ebbe, úgyhogy ezért is tartom fontosnak, hogy megtanítsuk gyerekeinket szépen enni. Egészen onnantól kezdve, hogy üljön rendesen az asztalnál, odáig, hogy ha befejezte az evést, törölje meg a kezét, száját, és köszönje meg az ételt. Lehet, hogy most ezen néhányan meglepődtök, de ahogy fentebb is írtam, sok helyen nem működik ez a dolog. Egész konrétan olyanokra gondolok, hogy a gyerekek felállnak evés közben, járkálnak, szaladgálnak, néha még játszani is leülnek és meg se hallják szüleik kérését, hogy üljenek vissza az asztalhoz. Ennek a helytelen viselkedésnek - számomra - ultradurva változata, amikor valamelyik szülő elkezd a gyerek után rohangálni kezében az étellel és úgy próbálja a gyerek szájába varázsolni az ennivalót. Sikítófárszba tudnék kitörni, de azonnal! :) Gondoljatok csak bele: akármennyire is rossz döntés ez, otthon még csak-csak kivitelezhető, de miután ennek a helytelen döntésnek köszönhetően a gyerek ehhez hozzászokik, mit fog csinálni az a szegény óvónő az ilyen gyerekkel!?!? Igen, most a saját érdekeimet képviselem, de ezzel Nektek próbálok segíteni! Nem titkolom, hogy nincs idő, lehetőség arra, hogy szaladgáljunk a gyerekek után az oviban, tehát ha nem eszik meg az ételet, éhes marad. Arról nem beszélve, hogy egy bolond százat csinál... Illetve csinálna, de persze nem hagyjuk!
Tehát. Arra kérlek Benneteket, hogy amint gyermeketek az asztalhoz ül, tanítgassátok őt az asztal körüli szabályokra. Persze, nem arra a korosztályra gondolok, akit még etetőszékbe ültetve etettek, hanem akik már önállóan is tudnak enni.
1. Hagyjátok őket önállóan étkezni, még akkor is, ha kicsit nagyobb piszkot hagynak maguk után! Egyrészt meg kell tanulniuk egyedül is enni, másrészt a gyerek sok új felfedézést tesz, ami örömet okoz neki és azokhoz a helyzetekhez, amikben sikerük van, ragaszkodni fognak és szeretni is fogják.
2. Ha rendes széken ül, amibe már nem rögzítitek őket, követeljétek meg, hogy maradjon az asztalnál amíg be nem fejezte az evést, illetve, ha nem eszik, akkor is várja meg a többieket: testvért, Anyát, Apát. A közös étkezések kiváló alkalmat nyújtanak a beszélgetésekre, mesélésre, a napi történések megbeszélésére, a közeljövőben várható programok megbeszélésre.
3. Ha eltervezitek, hogy mi lesz a vacsora, amiről biztosan tudjátok, hogy apróságotok szereti, de aznap kiveri a balhét, hogy márpedig ő ezt nem eszi meg, légyszíves ne vonultassátok fel az egész hétre bevásárolt ételmennyiséget! Természetesen legyen egy B terv arra az esetre, hogy a gyerek ne maradjon éhes, de akkor sem fog összedőlni a világ, ha az étkezés kimarad. Erről már írtam korábban is.
4. Tanítsátok meg őket arra, hogy az étel, az evőeszköz nem játék! A kenyérkatona nem gyúrma, a kanál nem kalapács, hanem mindkettőnek más funkciója van. A szalvéta sem papírhajó készítésére szolgál, hanem kéz- és szájtörlésre. Igen, muszáj leírnom ezeket, mert sok gyerekkel találkoztam, akinek fogalma sem volt arról, hogy mire is való a szalvéta és miért kell használni!?!
5. És végül fontosnak tartom ebben a témakörben is az udvariasságot. Ha szeretne még enni, akkor kérje szépen az ételt! Ha befejezte az evést, ne azzal a jelezze a gyerek az étkezés végét, hogy tányérját ledobja a földre. Hanem mondja ki bátran: köszönöm, nem kérek többet! És ha netán sürgős dolga akadna evés után, kérdezze meg, hogy felállhat-e az asztaltól.
Most lehet, hogy maradinak és kicsit vaskalaposnak tarototok, de vállalom. Szerintem ezek is nagyon fontos dolgok. Mert ha kicsi korban nem tanulják ezeket meg, akkor felnőtt korban nekik lehet a legkellemetlenebb... És ahogy már írtam, az evés központi dolog mindannyiunk életében, tehét muszáj vele foglalkozni minden téren!
Jó étvágyat Mindenkinek!
üdv,
Kiki
