Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Nem, nem, nem - azaz dackorszak

2010.10.10. 13:46 - Kikimosoly

Sziasztok!

Üdv Kedes Olvasó ezen a gyönyörű vasárnapon! Végre süt a nap! :) Remélem, most éppen Mindannyian valahol a szabadban játsztok gyermekeitekkel! Kirándultok, a kertben gyűjtitek a falevelelekt vagy csak egyszerűen együtt sétáltok! Én is voltam kint, futottam egy kört a szigeten és csuda jó volt! :)

A mai téma egyik barátnőmmel folytatott beszélgetésből gyökeredzik. Kisfia most múlt két éves és felszínre tört B-nél az első dackorszak. Nem veszem fel a kabátom, nem veszem fel a pulóvert, nem veszem fel a cipőt. Szerintem ezek a mondatok Mindannyiotoknál ismerősek, vagy már részetek is volt benne....

Aláírom, nem könnyű időszak ez, de túl lehet élni. A sok évi tapasztalatom az, hogy ilyenkor a legrosszabb, amit tehtetünk, hogy nekiállunk kűzdeni a gyerekkel, vitatkozni, fenyegetni, vagy egyéb más kemény módszert alkalmazni. Azt magam sem tudom, hogy honnan jön ez a gyerekekből, illetve, hogy miért csinálják ezt velünk - csak laikus tippeim vannak :) Végül is, egyszer mindent ki kell próbálni nekik is, és ezzel a sok tiltakozással is a határaikat próbálják feszegetni. De nekünk kitartónak és főleg TÜRELMESNEK kell lennünk, hogy még csírájában sikerüljön elfojtani a tombolást bennük.

Ha tehát nem akarja gyermeketek felvenni a kabátját, akkor ne essetek neki és ne kűzdjétek rá a kabátot gyöngyöző homlokkal, mert utána egyikteknek sem lesz jobb, sőt. Én ilyenkor le szoktam ülni hozzájuk a földre és megpróbálom megtudni, hogy miért is nem akarja felvenni a kabátot. Ha ez nem működik, akkor bevetek valamilyen teljesen más témát, amivel elterem kicsit a figyelmét. Majd ügyesen visszakanyarodok ahhoz, hogy most már ideje indulni és jó lenne felöltözni. Ez nagyon sok esetben szokott működni: az elterelő beszélgetéses hadművelet teljesen feledésbe meríti a gyermekben, hogy pár perce még eltántoríthatatlanul ellenállt a kabátjának. Ha megint kudarcot vallok, akkor jön az a taktika, hogy hangosan magammal kezdek foglalkozni: Beszélek hozzá, hogy: Na, akkor én most felöltözök, felveszem a cipőm, a kabátom, sálat, kesztyűt, és elindulok ide és ide, mert itt ez és ez vár rám, ilyen és olyan dolgok fognak történni. Közben úgy teszek, mint ha a poronty ott sem lenne, de persze fél szemem mindig rajta! Ez is hatékony módszer, hiszen szemünk fénye azzal szembesül, hogy hipp-hopp, egyszer csak megszűnt az őt körülvevő, 24órás figyelem és Kiki nem figyel rá. Ilyenkor aztán, mint akit puskából lőttek, jelenik meg mellettem, és ő maga kéri, hogy segítsek felöltözni. Tudom,hogy sokszor nincs idő ennyi mindenre, de próbáljátok meg!!! Ha gyerekkel indultok valahova, mindig számoljatok hozzá pluszban 10-15 percet, hogy ilyen esetekben se késsetek el - nagyon :)

Ha étkezésnél kapja el a gyereket a "nem, nem nem feeling", akkor nem szoktam harcolni vele. A 13 év alatt egyetlen gyermeket nem láttam éhezni, nem hagytam éhezni, soha nem volt abból gond, hogy azt az egy étkezést netán kihagyta. És különben is: a tiltakozásnak az is oka lehet, hogy tényleg nem éhes. Velünk, felnőttekkel is hányszor megesik, hogy egy étkezést kihagyunk, mert egyszerűen nem vagyunk éhesek. Arra mindig odafigyelek, hogy folyadékot adjak neki, és a legközelebbi evés alkalmával esetleg picit többet teszek a tányérjára, vagy kétszer is adok neki repetát. A gyerek szervezet úgy működik, mint egy palack: ha megtelet, akkor nem lehet bele többet tömni, mert biztos, hogy kijön belőle :)

Az elalvásnál jelentkező tiltakozás esetében akkor van nehezebb dolgunk, ha a kicsi olyan ágyban alszik, amiből ki tud jönni. Mert kijön és nem tágít mellőlünk. Ha az első visszavitel komoly lázadásba torkollik, akkor itt is szoktam nekik időt hagyni a megnyugvásra. Ölbe veszem, beszélek hozzá, esetleg még egy rövid mese, felajánlom, hogy kicsit ott maradok az ágyánál és simogatom, bedobok egy-két altatódalt. Volt már olyan is, hogy felajánlottam a gyermeknek, mit szólna, ha ma az ágy másik végébe tennénk a párnáját, alvótársait és ma ilyen vicces éjszakát tartnánk?! Ez adu ász :) 10 esetből 9-szer működik :)

Tudom, hogy a fenti téma kemény dió, de ezúttal is csak azt tudom Nektek javasolni, hogy legyetek kitartóak, következetesek és határozottak! Még akkor is, ha netán nektek is fáj a gyerek felé kommunikált szigorotok! Ha csírájában sikerül elfojtani ezeket a kitöréseket, akkor jó esély van arra, hogy a későbbiekben csak ritkán fussatok bele ezekbe a helyzetbe!

Mosolygós vasárnapot!

üdv,

Kiki

· 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr642359933

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Megkérdezésem nélkül, szabad-e gyermekemet pszichológushoz küldeni? 2011.10.04. 23:00:23

Kedves Karolina! Gyermekem iskolájában van iskolapszichológus, a gyermekem a tanára utasítására felkereste ezt a pszichológust, és hetente egyszer jár is hozza. Az lenne a kérdésem, hogy az én belegyezésem, az én megkérdezésem nélkül, szabad e gyermek...

Trackback: Másfél éves kisfiam az ágyunkban alszik velünk 2011.10.04. 22:59:09

 Kedves Karolina! Én is szülőként kérdezem önt! Másfél éves kisfiam az ágyunkban alszik velem és a férjemmel. Nekünk (mindhármunknak) így jó. De szüleim és férjem szülei rendszeresen megjegyzéseket tesznek, kifejezik rosszallásukat. Ez amiatt is v...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.