Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Csak őszintén!

2010.09.30. 20:08 - Kikimosoly

Sziasztok!

Kicsit elszaladt az idő az utolsó bejegyzésem óta, ráadásul az ígéretemet is megszegem egy kicsit. Mert most nem a büntetés lehetőségeiről szólnék Nektek, hanem tennék egy kis kitérőt.

Mégpedig arról, hogy az őszinteségre bátorítsalak Titeket gyermekeitekkel szemben. Egész konkrétan arra gondolok, hogy ha kérdeznek Tőletek valamit - és ez a valami bármi lehet :) -, akkor mindig őszintén, a valóságnak megfelelően válaszoljatok nekik az ő kis világukhoz, korukhoz és tudásukhoz igazodva! Egész konkrétan onnan jött ez a témaötlet, hogy az egyik anyuka megkeresett azzal, hogyan beszéljen gyermekének a hálálról. A családjukban kiskutyák születtek és az egyik kölyök elég picike volt, ráadásul nem szopizott eleget, ezért néhány nap után meghalt. A gyerekek persze ezt a kiskutyát is a szívükbe zárták, bár tudták és látták, hogy gyengébb a többieknél, volt arról is szó, hogy lehet, hogy nem fog megmaradni, de az igazi szembesülés akkor következett be, amikor a kiskutya valóban eltávozott. Az anyuka kérdése az volt, hogy mit mondjon a fiának. Egyértelműen az igazat: hogy a kutyus beteg volt, nem volt elég erős ahhoz, hogy kinyissa a szemeit, lábra álljon, ezért meghalt. A halál, a betegségek, a kórház életünknek ugyanolyan része, mint az evés, ivás, alvás és minden egyéb más. Soha ne tagadjuk ezek létezését, mert sajnos egyikünk sem tudhatja, kivel mi fog történni, és mindannyiunknak, de a gyerekeknek különösképpen óriási feladat feldolgozni a traumát, elfogadni a "nincs" létezését. Felnőtt fejjel ez valamelyest "könnyebb", mert tudjuk kezelni a helyzetet, a fájdalmat, a gyászt, de a gyerekek ebben az esetben is ösztönből reagálnak. A rossz dolgokra is fel kell készítenünk gyermekinket! Ezzel nem azt mondom, hogy mindenképpen legyen napirendi ponton a halál témája, de ha a gyermek bármilyen eseményhez kötve felhozza a témát, akkor a teljes valóságában beszéljünk erről is! Nagyon rossz döntés azt az utat választani, hogy tagadjuk vagy hárítjuk az élet rossz eseményeit, mert ha bekövetkezik, akkor nem csak az azzal járó teherrel kell megkűzdenie a gyereknek, hanem azzal a - talán még nehezebb érzéssel is -, hogy anya vagy apa azt mondta, ilyen nincs.

A tavalyi nagycsoportomban húsvét közeledtével beszélgettem a gyerekekkel arról, hogy valójában mi is a húsvét lényege. Túl a nyúlön és az ajándékokon. Sok gyermeknek sajnos fogalma sem volt, hogy valójában mit is takar ez az ünnep, ami kicsi szomorúsággal töltött el. Képeskönyvek segítségével beszélgettünk Jézusról és arról, ami vele történt húsvétkor. Nem sokkal ezután az egyik kisfiam egy pár napig többször is rajzolt a halálról. Egy sírt rajzolt, mellette állt egy síró ember és fent az égben egy gyermek volt szárnyakkal megrajzolva. A rajz azt ábrázolta, hogy ő meghalt és az apukája nagyon szomorú volt, de a kisfiú nem szorongott, mert azt mondta, hogy ő felment az égbe és ott jó neki, mert az angyalok vigyáznak rá és onnan mindig látja apukáját. Az anyukát teljesen sokkolta a rajzsorozat, de megnyugtattam azzal, hogy ez egy teljesen normális reakció a fiútól, kirajzolta magából a gondolatait, érzésiet, ráadásul tisztában volt a tényekkel is: a halál egy szomorú dolog, ugyanakkor azzal, hogy ő az angyalokhoz került, enyhíteni tudott a helyzet nehézségén és fájdalmán. Logikus, tiszta, gyermeki gondolkodás és megnyilvánulás!

Köszönöm, hogy elolvastatok és ígérem, legközelebb vidámabb témával fogok jelentkezni! Addig is jó hétvégét Mindenkinek!

üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr742335545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása