Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Szabályok márpedig kellenek!!!

2010.09.25. 21:43 - Kikimosoly

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Pár nap, és sokan elmondhatjuk magunkról, hogy elrepült az első hónap az oviból, iskolábol. Remélem, mostanra már minden újonc gyerkőc beszokott es minél kevesebben sirdogálnak induláskor, elváláskor.

Amiért ma tollat ragadtam az, hogy kicsit a szabályokról írjak Nektek. Azt mindannyian tudjuk, hogy szükség van rájuk, kérdés, hogy milyenek legyen ezek a keretek, milyen határokat tartassunk be gyermekinekkel mindenképpen illetve hol vannak azok a pontok, amikor a már bevált módszereken, szabályokon változtatnunk kell.

Az első és legfontosabb ebben a témában az, hogy soha ne érezzétek Magatokat rossz vagy szigorú szülőnek azért, mert bizonyos dolgokat permanensen nem engedtek meg kicsinyeiteknek. Pontosan ettől fog működővé válni a dolog, és ettől a működő szabályrendszertől fogják gyerekeink teljes biztonságban érezni magukat. Még azokban a pillanatokban is, amikor épp magukat a földhöz csapkodva hisztiznek! Na jó, akkor és ott nem biztos, hogy pont ez az érzés tombol bennük:), de rövid idő elteltével - természetesen szavak nélkül - hálásak lesznek nekünk!!!

Az egyik legfontosabb szabályrendszer az állandóság. A 13 év alatt mindig beigazolódott a permanencia jótékony hatása. Oviban, otthon egyaránt. Így, szeptember vége felé járva látom és hallom a gyerekeimtől az oviban, hogy milyen hihetetlenül biztos kapaszkodót ad nekik az, hogy nagyjábol tudják, mi után mi következik. Ők még nem tudnak teljes napban gondolkodni az időérzék hiánya miatt, csak eseménykből építkeznek. Ha valami olyan jön, amit mindannyian szeretnek, akkor azért szárnyalnak a boldogságtól, ha pedig esetleg egy kevésbé kellemes esemény közeledik, mint például a délutáni alvás, akkor azért lehet őket rövid időn belül megnyugtatni és megvigasztalni, mert már volt részük benne, szinte minden alkalmmal, minidg ugyanúgy telt el, és az ismert dolgoktól nem félnek.

Nálunk az oviban reggeli után van a foglalkozás. Mivel kiscsoportosok vagyunk, ez a közös tevékenység 20, maximum 25 percig tud tartani. Azért fogalmazok így, mert ez a maximum idő, amivel a 2,5 - 4 éves korosztaly figyelmét hatékonyan le lehet kötni, sikerekkel spékelve. Azokat a témákat, amiket nem tudok teljes valóságában megmutatni a gyerekeknek, le szoktam kicsi kártyákra rajzolni és ezekkel a kártyákkal játszunk, ehhez kapcsolodóan beszélgetünk, énekelünk, verselünk. Nagyon szeretik! Olyannyira, hogy amikor a reggeli után sorakozunk, hogy együtt menjünk fel a szobánkba, több gyerek is mondogatja: De jó, most megyünk fel és a kártyákkal fogunk játszani! Tudja, hogy mi fog következni, tudja, hogy sok örömben lesz része, sikerélményekben is és egy percig sem jut eszébe azon aggódni, hogy most hova megyünk, mi fog történni. És mindössze három hete vagyunkl együtt!!! Ami egyáltalán nem hosszú idő, mégis, sikerült megteremteni azt a fajta biztonságot a rendszerességgel és az állandósággal, hogy nincs bennük félelem, szorongás. Persze ez annak is köszönhető, hogy elképesztően gyorsan tanulnak! Ezzel együtt teljesen természetes, hogy egyiknél, másiknál még eltörik a mécses, de ettől nem szabad pánikba esni és rágódni azon, hogy mit ronthattam el?!

A szabályok azért vannak, hogy áthágjuk azokat - szoktuk hallani nem egy ember szájából. Van benne - egy morzsányi:) - igazság, sőt, néha még jól is eshet kicsit csibészkedni (normális határokon belül), de azt is mindannyian tudjuk, hogy a szabályok megszegése komoly következményekkel járnak. Kivétel nélkül, kortól, nemtől függetlenül! Vannak esetek, amikor elég nehány intő, nevelő szó, de van olyanra is példa, hogy igenis, messzebbre kell nyúlnunk es büntetést kell adnunk gyerekünknek! A bünteteshez mindenki negativ érzéseket társít, pedig a nevelő munka elegengedhetetlen része. Büntetni nem csak testi fenyítéssel és fizikai fájdalommal lehet, hanem nagyon sok más módszer is a kezünkben van. Illetve a kezünkben lehet. Legközelebb ezekről fogok Nektek írni!

Ez a fenti ovis példa csak egy volt a millió közül, de azért is osztottam meg Veletek, hogy bátran higyjetek magatokban, illetve az általatok felállított szabályredszerben. Működni csak akkor fog igazán hatékonyan, ha mindig tartjáok Magatokat az elképzeléseitekhez! Legyen szó evésről, öltözködesről, programokról, játékról, vásárlasról, bármiről!!!

Most arra biztatlak Titeket, hogy bátran tartsátok be az általatok elképzelt es felállított szabályokat, mert higyjétek el, hogy hosszú távon sokszorosan fognak megterülni!!!

Végezetül pedig két újságcikk idézetet szeretnék megosztani Veletek, amiket a napokban olvastam:

"A szabályok átadasa egy társasjáték. Amiben mindenkinek megvan a maga feladata. A gyereknek az, hogy feszegesse a határokat, megtapasztalja, mit szabad. A szülőnek pedig az, hogy megmutassa a gyereknek, meddig mehet el."

Ezt egy édesapa mondta, aki három fiúgyermeket nevel. Nagyon szimpatikus volt, ahogy a gyermeknevelésről nyilatkozott, ezért idéztem őt. A másik gondolat pedig az álatalam nagyon nagyra becsült dr. Ranschburg Jenőtől származik:

"A helyesen alkalmazott büntetés nem ítélet, nem megtorlás, nem a fájdalom és a félelem kiváltásának eszköze, hanem iranytű: segít a gyereknek abban, hogy megtanulja, melyek azok a normák és értékek, melyek mentén élnie kell...."

üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr32323208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.