Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Mi kerüljön a tányérokba?

2010.09.13. 20:53 - Kikimosoly

Sziasztok!

Ahogy ígértem, folytatom előző bejegyzésemet. Csak most a nagy kérdés, hogy mit? Azaz: mit egyenek csöpségeink. Ha nagyon rövid akarnék lenni, akkor azt válaszolnám: mindent! :) Igen, mindent. Meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy ők válasszák ki, mi ízlik nekik és mi nem. Törekednünk kell a változatos étrendre. Nem szabad abba a hibába esni, hogy csak azokat az ételeket adjuk gyermekeinknek, amiről 100 %osan tudjuk, hogy elfogyasztja. Azzal nyugtatva lelkiismeretünket, hogy így biztosan nem marad éhes.

Semmi jónak nem vagyok az elrontója, így nyugodt szívvel írom le, bátran adjatok nekik nutellás kenyeret, lekváros tésztát, vagy amiről talán kevesen hallottak, a gyerekek körében azonban hihetetlen népszerűségnek örvendő kakaós tésztát :) Ezek az édes ételek épp olyan fontosak, mint a zöldségek, a gyümölcsök, a főzelékek, húsok. A tészta örök befutó, azt akár üresen is képesek kicsinyeink hihetetlen mennyiségben magukba tömni:) Határ a csillagos ég és a kipukkadás érzése. Nem baj! Akkor csaljunk egy kicsit: adjunk nekik durum tésztát. A hozzá készített zöldséges vagy húsos szószt először csak a tészta mellé téve tálaljuk nekik, és ha biztosan tudjuk, hogy ízlet nekik a "körítés", akkor legközelebb már össze is keverhetjük őket. A bizalom jeleként - és ha persze megoldaható - keverjük össze a szószt a tésztával a gyerekek jelenlétében. Vonjuk be őket is a főzésbe, így két legyet üthetünk egy csapásra: ismét egy közös élmény, ahol mindenki jól érzi magát, a gyermek új dolgokat tanulhat, sikerélményben lesz része az elkészült ételt illetően illetve nem érzi magát kicsit sem becsapva, hiszen ő maga is látta, hogy mi az, ami most éppen a tányérján van. Amúgy maga a főzés egy csodálatos közös tevékenység, de erről majd egy másik alkalommal írnék részletesebben! :)

Zöldségeket adjunk nekik főzve, nyersen egyaránt, sose feledkezzünk meg a gyümölcsökről sem. Hiszen minden csecsemőnek az első "komoly", anyatej melletti első élménye a fent említett két ételfajtához kapcsolódik: zöldségeket és gyümölcsöket turmixolunk nekik össze. A tapasztalatom mégis az, hogy ezek a fogások hipp-hopp eltűnnek a gyerekek életéből és kínkeserves könyörgés és rábeszélés után hajlandóak csak megenni azokat az egészséges dolgokat, amiket amúgy, turmixolt formában simán, sőt, boldogan fogyasztottak el. Lehet próbálkozni adott gyümölccsel vagy zöldséggel akkor is, ha azt mondjuk turmixolt formában anno kiköpte. Mert egyáltalán nem kizárt, hogy nyersen, vagy párolva, a rágás élményével, kicsit több füszerrel párosítva már jóízűen fogja porontyunk azt elfogyasztani.

Ne féljetek a csokoládétól sem, hiszen szerintem nincs olyan ember, akinek nem esne jól néha egy-egy kocka csoki. NÉHA. Mindannyian ismerjük a csoki jótékony hatását:), hát osszuk ezt meg gyermekeinkkel is! Csak tartsuk be a mértéket és a határokat. Az édességes doboz vagy fiók olyan helyen legyen, ahova kicsinyünk nem érhet el, csak felnőtt segítségével. Ezzel máris megspóroltunk mindenkinek kellemetlen helyzeteket és élményeket. A cukorkákról már nem tudok ilyen lelkesedéssel beszélni, azokat inkább nem javaslom, de ha néha-néha egyet odaadunk a gyerekeknek, biztos nem kötünk ki fél óra múlva a fogorvosnál. Próbáljuk meg az édességek esetében is elkerülni a drasztikus, sokkoló fenyegőzést: hogy ha sok csokit eszenk, akkor elrohad vagy kiesik az összes foguk, mert a gyerek szoronghat tőlük és esetleg kellemetlen helyzetbe kerülhet. Például vendégségben, zsúrban: mindenki jóízűen elfogyasztja azt az egy kocka csokit vagy egy db cukorkát, a mi kicsi kicsinyünk pedig szorongva utasítja vissza az ételet, kirekesztve érezheti magát a közösségből, közben attól a pici adagtól biztosan nem lesz semmi baja!

Kritikus pontoknak számítanak azok az ételek, amit a felnőttek nem szeretnek. Hiszen aminek illatát, ízét nem kedveljük, azt nem is főzzük szívesen. Logikus és jogos. Ilyenkor éljünk a családtagok széles választékával, és ha gyermekünket a nagyinál hagyjuk, netán egy bébisziterre, aki főzni is tud, akkor kérjük meg az illetőket, hogy készítsenek olyan ételeket, amiket mi magunk biztosan nem főzünk meg. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert az én családomban például soha nem ettünk halat, mivel Anya a szagától is sikítva menekül a mai napig. Én magam viszont nagyon megszerettem az úszkáló finomságokat:) Arról nem is beszélve, hogy mennyire egészséges táplálék a hal.

Ha eszünk, akkor inni is kell! Főleg a nagy melegben. Kerüljük a túlcukrozott gyári gyümölcslének álcázott nedüket. Ez nem azt jelenti, hogy sohase adjunk ilyeneket a kicsiknek, de mértékkel és keveset! Illetve az is egy megoldás lehet, hogy vizet adunk hozzá, így nem lesz annyira tömény, a cumisüvegből is könnyebben megiható:), és a szomjat is jobban oldja. Főzzünk mi egy teát, azt télen-nyáron adhatjuk gyermekeinknek, ízesítsük mi magunk, így lelkiismeretfurdalásunk sem lesz a cukrot illetően. Na és persze a víz. Miden mennyiségben. Amikor csak lehet. Nagyon fontos. Sajnos én már találkoztam olyan gyerekekkel, akik nem voltak hajlandóak vizet inni. Nagy hiba. Már csak azért is, mert az oviban, bölcsiben inkább vizet kapnak a gyerekek, mint gyümölcsleveket. És hiába ajánlja fel a kedves anyuka, hogy majd ő hoz a gyerekének, mert mit mond az a szegény pedagógus a többi 15-20 gyereknek!?!? Ők miért nem kapnak olyat? Szóval szeretessük meg apróságainkkal a vizet is mindenképpen!

Bőven van kihívás és feladat ezene a téren is, de ez a küzdelem is hatalmas sikereket hozhat - szó szerint és átvitt értelemben is - a konyhánkra! :)

Jó étvágyat Mindenkinek!

üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr362293908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.