Kedves Olvasók!
Nemsokára a naptár szerint is véget ér a nyár, lezárul egy hosszú időszak és elkezdődik valami új. Valami, ami mindannyiunk életébe nagy változást fog hozni, Kicsinek, Nagynak egyaránt.
Megnyitják kapuikat az óvodák, amit ki nagyon, ki kevésbé jobban vár. Sok anyuka kicsit talán szorongva néz a nagy dátum elé, hiszen gyermekét óvodában, bölcsödébe adja és az "elsőbálozó" szülők hallomásból tudják, hogy nagy fába vágják a fejszéjüket. De ne féljetek, ne szorongjatok, mert higyjétek el, hogy gyermekeitekre egy nagy jó időszak vár! Az óvoda hatalmas változást hoz minden kisgyerek életébe, hiszen az első igazán komoly jelenséggel, a szocializációval szembesülnek - játékos és vidám formában. Az első időszak legalábbis erről fog szólni, bármilyen óvodába is adjuk gyermekünket. Megszokják és szembesülnek azzal, hogy társaik ugyanolyan értékűek, gondolkodásúak, ugyanakkora erővel és elszántásggal rendelkeznek, mint ők maguk. Ebben az új helyzetben sem leszenk egyedül, hiszen az óvónő szerepe itt az, hogy az új helyzetben segítse a gyerekeket, támogassa őket szeretettel, kedvességgel és játokossággal. Biztosan lesznek olyan csemeték, akiknek majd több időre lesz szüksége az új megszokásához, és olyan apróság is lesz, aki sokak legnagyobb meglepetésére gördülékenyen fogja venni az akadályokat. Aztán persze az ilyen rugalmas kicsiken is kitörhet a frász, amikor tulajdonképpen ők is felfogják és megértik azt, hogy ez az oviba járás nem csak egy múló vigasság, hanem annál egy sokkal hosszab, állondósuló jelenség. Ilyenkor ők is elkeseredhetnek, sirdogálhatnak, nyafoghatnak, nem szerethetnek senkit, az oviban van:), akár hisztizhetnek is reggelente, de ilyenkor kell a szülőnek erősnek lennie, és sirdogáló gyereke felé a lehető legkevesebbet kimutatni elkeseredettségéből, riadtásgából és aggódásából. Meg kell őrizni a nyugalmunkat és az óvónőre hallgatva, ugyanúgy csinálni a reggeli szeánszokat, mint azidáig. Ne érezzétek Magatok, kedves Anyukák rossz szülőnek vagy anyának azért, mert "otthagyjátok" gyermeketeket, hiszen - tapasztalatból mondom!!! - , az esetek legnagyobb részében néhány perc múlva már önfeledten játszik az a gyermek is, aki kétségbeesve hullatta krokodilkönnyeit és fizikai erővel kellett "leválasztani" édesanyjáról. Bízzatok az óvónőben, mert ezzel mind a kicsi, mint pedig a pedagógus munkáját segítitek. A Ti lelki békétekről nem is beszélve, hiszen ha konzekvensen csináljátok végig a beszoktatás időszakát, rövidre lehet zárni ezt a nehéz folyamatot!
Jó hétvégét, jó készülődést az őszre!
Folytatom!:)
üdv,
Kiki
