Sziasztok!
Újra itt és rengeteg élménnyel! Az ovi csak a jövő héten kezdődik, így ezen a héten minden nap gyerekvigyázok, tehát akad mesélnivalóm:)
Szóval. Megérkeztem a két fiúcskával a Margisztigetre. A szigetre bejutást már jó ideje lassítja a híd felújítása, de amikor az ember egy érdeklődő, nagyon kíváncsi, 5éves fiúcskával vág neki a kattogó, fújtató, kerregő hídnak, akkor az eredeti bejutási idő kétszeresével érdemes számolni:) Ami egyáltalán nem baj, sőt! Ezt csak azért mondom, hogy mindenképpen legyen a táskánkban víz, és egy sapka, amit a bámészkodás és beszélgetés közben a gyeremek buksijára húzhatunk! Mert a kérdések csak úgy záporoznak, és minden ott dolgozó gép maximálisan elvarázsolja porontyunkat - ahogy ezt Cs-szel is tette. Újra feltámadt benne a miért? korszak, tehát érdemes felkészülni - elsősorban szakmailag:) -, hogy a legfurcsább kérdésre is válaszolni tudjunk... Mint például: "Az a nagy gép nem érzi ezt a nagy meleget?"
Ha az ember végre bejut a már sokkal csendesebb és békésebb szigetre, hiába tűzte ki uticélul a Margit-hídhoz közelebb eső játszóteret, a szőkőkút látványa és hangja azonnal eltérít eredeti tervünktől. És ez megint egy kellemes kitérő. Miután Cs-szel kellően kimelegedtünk, letelepedtünk a szökőkút hűvös árnyékában és néhány percig szótlanul bámultuk a vizet. V. már a hídon beájult, de a hűvös biztos neki is jól esett:) A rövid csendet a szökőkút zenéje törte meg, ami az én elevem Cs. fiacskámat azonnal táncra perdítette. Táncra és ugrálásra:) Én pedig csak mosolyogtam, ahogy elnéztem ezt a felhőtlen boldogságot.
Sajnos a tiltás ellenére sokan belemásznak a vízbe, így érthető módon Cs. is szeretett volna megmártózni. Szerencsémre nem okozott neki gondot megérteni azt, hogy ebben a vízben vegyszerek is vannak az algásodás ellen, ami veszélyes is lehet, és a bőrnek biztosan nem tesz jót, ráadásul - szintén mindkettőnk nagy sajnálatára - sok a szemét is a vízben. Ezt az akadályt tehát könnyen vettük, maradt a vidám, szaladgálós táncolás. Közben V. is hatalmas sikollyal jelezte, hogy kialudta magát, így hármasban csücsültünk a kút szélén és élveztük a hűsítő vízpermetet. V. boldog sikoltozása mellett Cs. szinte mindent felelevenített arról, amit haletetés közben, a vízről beszélgettünk. Ennek rajta kívül már csak én örültem jobban - a sok élményen kívül adhattam Neki valami hasznosat és maradandót.
Eljutottunk a játszótérre is, ahol a két fiú önfeledten bírkozott egymással a fűben, illetve Cs. gurulóversenyt rendezett képzeletbeli barátaival. V. közben lelkesen fedezte fel a világot a közvetlen közelemben négykézláb és minden egyes összegyűjtött falevelet hangos sikítással jelzte nekem.
Ezek után - érthető módon - kicsit elfáradva vágtunk neki a hazaútnak: át mégegyszer a hídon, újra a villamosra, de az utazás minden fáradalmat megért: a végállomás Anya ölelő karja volt.
Legközelebb Nati lányommal folytatom!
Addig is használjátok ki a jó időt és csavarogjatok sokat gyermekeitekkel!
üdv,
Kiki
