Sziasztok!
Ahogy ígértem, folytatom a tegnapi gondolataimat. Már nem sok mindent tennék hozzá a tegnap leírtakhoz, de úgy gondolom, a hisztire mindenképpen érdemes kitérni. Mert ez az a jelenség, amiben mindannyiunknak volt már része és a legelszántabb küzdelmünk ellenére is belefuthatunk még...
Édesanyám elmondása szerint én egyszer hisztiztem igazán, akkor zsupsz, benyomta a fejem a hideg víz alá, és onnantól kezdve soha többé nem volt nálunk hiszti. Ezzel persze nem azt akarom mondani Nektek, hogy mindannyian tegyetek így, de itt jegyezném meg, hogy adott esetben ne féljetek ettől a lépéstől sem! Látjátok, felnőttem én is, ember lett belőlem és semmiféle rossz nyomot nem hagyott bennem az eset. Sőt, nem is emlékszem rá! Anyuékat viszont megkíméltem a további toporzékolós üvöltéstől.
Sajnos a gyerekek hamar tisztába jönnek azzal, hogy ez egy nagyon erős fegyverük a felnőttekkel szembe és pofátlanul bevetik bármilyen szituációban. Ezért javaslom, hogy csírájában folytsuk el a dolgot. Soha ne hódoljunk be neki, soha ne teljesítsük olyan kérésüket, amit hiszti kísér. Mert kialakul az árukapcsolás: ha hisztizek, megkapom. És ennek sosem lesz vége. Ha nem hideg vizzel, akkor hideg nyugalommal. Tudomást sem véve a földön örjőngő porontyunkról. Olyan értelemben persze, hogy ezt csak a gyerek élej meg így. Mert egy ilyen önkívületi állapotban - tapasztaltam és szerintem Ti is így éltétek meg - bármit is mondasz a gyerekednek, ha az nem az egyetértés hangos szava, akkor csak olaj lesz minden szavad a tűzre. Vita, vita, vita, vita és megint csak vita. Majd elpattan a cérna. És olyankor már senki sem tud higgadtan gondolkodni... Ezért javaslom azt, hogy hagyjuk a gyermeket egészséges kereteken belül kitombolni magát és amikor magától lenyugodott, mert a környezete semmilyen formában nem reagált erre a lehetetlen viselkedésre, akkor - bár nagyon furcsán hangozhat - kicsit olyan hangvételben, mint ha mi sem történt volna, icipici humorral füszerezve beszéljük meg vele a dolgot. Az első mozzanatától az utolsóig. Higyjétek el, működni fog!!! Vegyük őt ölbe, üljünk le hozzá a földre, bújjunk össze, simogassuk őt és mindent szedjünk ki belőle - szavak formájában. És ilyenkor az is megtörténhet, hogy olyan dolgokat is elmond gyermekünk nekünk, amiről addig szó sem volt. Csak őt nyomasztotta, és a hiszti egyfajta levezetés volt számára, de közben a valós célját ezzel nem érte el.
Az én pályafutásom alatt ezek a beszélgetős percek mindig varázslatosak voltak! Érezni, ahogy az a kicsi megnyugszik, kiadja magából a dühöt, a fájdalmas vagy bántó gondolatokat. Érezni a maximális bizalmát és szeretetét. Felelmelő érzés!:)
Mosolygós estét Nektek!
Kiki
