Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Nem szabad félni!

2010.08.24. 21:14 - Kikimosoly

Kedves Anyukák, Olvasók!

Kicsit megszakítom a tegnap elkezdett történetemet, mert úgy érzem, sokaknak tudok segíteni azzal, ha megosztom a következő pár gondolatomat.

13 éves pályafutásom alatt nem egyszer futottam bele abba a jelenségbe, hogy a szülők, anyukák, apukák egyaránt félnek a szigorúságtól. Egész pontosan attól, hogy a gyerekekkel szemben szigorúak merjenek lenni. Pedig - és nekem elhihetitek:) - sokszorosan megtérül a dolog. Igazán persze akkor működik hatékonyan, ha a legelejétől bevetjük, de menet közben sem késő még módosítani. Kicsit ijesztően hangzik talán ez a szigorúság, így használjuk helyette a következetességet. Mert ez is elengedhetetlen része a gyermeknevelésnek. Az egyik alapvető szabály, hogy amit egyszer elhatároztunk, ahhoz tartsuk is magunkat: ha egyszer valamire nemet mondunk gyermekünknek, akkor az legyen nem két óra múlva is és egy hónap múlva is. Mert akkor ehhez szokik hozzá az apróság, és biztosan állíthatom, hogy egyre kevesebbszer fog próbálkozni a határok átlépésével. Arról nem is beszélve, hogy a következetességünkkel egyfajta állandóságot is adunk kicsinyeink életének, ami szintén nagyon fontos része nevelő tevékenységünknek!

A másik fontos dolog pedig - és most nagyon egyszerűen fogok fogalmazni - ne a nyúl vigye a puskát! Ez a szabály minden esetben legyen érvényben, mindenkor, mindenhol, minden szituációban. Azaz: ne a gyerek irányítson minket, ne úgy táncoljunk, ahogy ő fütyül, hanem minél hamarabb tudatosítsuk bennük, hogy a mi szavunknak ereje van. És itt most nem az ordibálásra, a fenyegetőzésre, és egyéb ijesztő dolgokra gondolok, hanem a határozottságra, és a fent említett korlátok átlépépésének tilalmára.

Ne féljünk attól, hogy azért, mert nem adjuk oda gyerekünknek azt a második túrórudit, - amiért úgy visít, mintha az élete függnek tőle -, hogy ettől kevésbé fog szeretni minket, vagy ellenünk fordul. Saját bőrömön tapasztaltam és tapasztalom, hogy ha egy másik alkalommal adom oda a túró rudit, a gyerek sokkal jobban fogja értékelni a dolgot, mintha a visítás után kapta volna meg.

Folytatom!:)

Szép estét Nektek!

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr12244868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.