Kedves Olvasóim!
Ugyan az igazi ősz beköszöntével valószínű, hogy egyre kevesebb lehetőségünk lesz a gyerekekkel szabadtéri programokat tervezni-szervezni, de fő az optimizmus és a pozitív hozzáállás! :)
Sokan tudják rólam, hogy jövős-menős emberke vagyok, így a gyerekvigyázásaim is meglehetősen eseménydúsan szoktak telni. Ha hosszú órákra, netán hétvégékre kapok meg gyerekeket, akkor addig megyek velük is, amíg a lábam bírja :) Na meg persze a Mazsoláké. És legnagyobb bánatomra a tapasztalatom az, hogy a mai kor gyermekei borzasztóan lusták!!! Ha gyaloglásról, sétáról van szó, akkor egyik-másik gyermek még indulás előtt képes kiakadni és nehezen akaródzik az indulás. Ilyenkor keveredik bennem a döbbenet a dühvel, mert kérdezem én, hogy egy 5-6-7 éves gyerek miért nem képes egy fél órát sétálni az erdőben, a Margitszigeten, a Duna parton vagy egyéb más, szép helyen?!?!? Azzal egyet értek, hogy a séta, mint olyan nem tűnik vonzó programnak egy ilyen korú csemetének, de itt dobhatjuk be mi, felnőttek azokat a csalikat, amelyekre majdnem biztos, hogy Kishalaink ráharapnak: ha a Duna mellett fogunk sétálni, vigyünk magunkkal egy zacskó száraz, felkockázott kenyércsomagot, mert szemünk fényén kívül a sirályok, kacsák is nagyon hálásak lesznek! :) Ha erdei programot találtok ki, akkor legyen Nálatok mindig olyan plusz kis táska, szatyor, amibe a séta alkalmával talált kincseket lehet beletenni és hazavinni: kicsi kövek, termések, levelek, madártollak és bármi, amiben gyermeketek fantáziát lát és örömét leli benne. A termésekből, levelekből aztán otthon sok minden készíthető, ami még emlékezetesebbé teszi az erdei sétát! Így nagy az esély rá, hogy a következő alkalommal is nyerő ajánlat lesz egy ilyen program!
De ha nem gyalog, akkor kérlek és bátorítalak Benneteket arra, hogy utazzatok gyermekeitekkel tömegközlekedéssel is! Nem ritkán "futok bele" olyan tücsökbe, aki ugyan már közel jár az 5-höz, de sosem ült még buszon, villamoson, metrón és a többin sem. Ilyenkor azonnal égnek áll az összes hajam és sikítani is tudnék: Miért??? Miért???? Hogy lehet ez?!?!?!? Tiszteletben tartom és elfogadom egyes felnőttek életvitelét, miszerint soha nem ülnek fel ezekre a jármüvekre, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell megismertetni velük a gyerekeiket. Mert mi lesz majd az ilyen Manóval akkor, ha a szülő sehogy sem ér rá, akárhogy is sakkozik az idejével, taxiba nem szívesen ülteti szeme fényét egyedül.... Hogy fog hazajutni egy olyan gyerek, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen busz vagy villamos jár az otthona felé, mik a szabályok ezeken a járműveken, hol kell le- és felszállni stb. stb. Nem röstellem kimondani és leírni, hogy feleslegesnek és luxusnak tartom, hogy minden reggel és délután anyuka vagy apuka menjen a gyerekért majd az iskolába!!! Tudom, mert tapasztalom, hogy sokszor nem leányálom kora reggel a tömött buszon vagy villamoson zötykölődni, de túlélhető!!! És különben is Kedves Szülők: akármennyire is fáj, be fog lépni gyermeketek abba a korba, amikor nagyon ciki lesz reggel anyuval, vagy apuval érkezni és tanítás után rájuk várni.... Az meg még kellemetlenebb lesz neki az osztálytársak előtt, ha nem tudja, hogyan jut haza autó nélkül. És arról még egy szót sem ejtettem, hogy a kisebbeknek leírhatatlanul nagy élmény felszállni egy buszra, leülni arra a nagy ülésre, lekezelni egy jegyet és megfogni egy kapaszkodót. Még úgy is, hogy ő a babakocsiban ül... Tudom, mert rengeteg, boldogságtól csillogó szempárt láthattam már egy-egy ilyen utazás alkalmával!!! Nagyon fontosnak tartom ezeket a sorokat még akkor is, ha a gyerek a szülő autójából szinte a sajátjába fog átülni.....
Legyen minden gyermek tisztában a tömegközlekedés szabályaival!!! Úgyhogy BKV-ra fel! :)
üdv,
Kiki
