Kikimosoly

Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy ötleteket adjak anyukáknak, hogy boldogan töltsék el a téli-nyári-tavaszi-őszi hétköznapokat gyermekeikkel. De a programokon, közös játékokon túl egyéb tapasztalataimat is szívesen megosztom minden érdeklődővel, válaszolok minden kérdésre, ami gyermekekkel kapcsolatos, hiszen 13 év alatt sok mindent megtanultam óvónőként és bébiszitterként, milyen is az élet onnantól kezdve, hogy megérkezett a várva várt apróság! :)

Friss topikok

  • Kikimosoly: @spakri: Köszönöm szépen! :) Jól esik! :) Biztosan állítom, hogy vannak hozzám hasonló gondolkodá... (2010.11.08. 23:11) Amikor máshogy bővül a család
  • mohikán76: Szia Kiki! Hajni vagyok!! :) Nagyon tetszik a blogod, szuper ahogy írsz, s abszolult te vagy, hum... (2010.09.24. 22:28) Házon kívüli kalandok
  • Dorota: @Kikimosoly: Szió! Köszönöm a kedves szavakat! Biztosan kérdezni fogok, amint adódik valami számo... (2010.09.01. 17:03) Beszoktatás, megszokás :)

Linkblog

Játékszabályok

2011.03.31. 21:52 - Kikimosoly

Kedves Olvasóim!

Nem tűnt el az örök vesszőfutásom az idővel, de ez nem panaszkodás!!! Csupán jelezni akarnám, hogy szerettem volna már sokkal előbb is írni a most következő témában, de így jött ki a lépés! Azért remélem, ezt is legalább annyian fogjátok olvasni is szeretni, mint az előző írásaimat!

Ha már esett szó a sikereimről, essék szó a kudarcomról is - nem szégyellem. Bár, tudom, hogy írásom végére érve Ti is azt fogjátok gondolni: ez nem volt kudarc. Tavaly nyáron egy barátnőm beajánlott egy családnak bébiszetternek. Két kisfiú van a családban, az egyik akkor még nem volt egy éves, a másik 5 körül járt és nagyon értelmes, okos fiúcska. Első sorban rá kellett volna vigyáznom, így a harmadik találkozás alkalmával az anyuka kettesben hagyott B-vel. Jól telt az együtt töltött idő, sokat beszélgettünk és játszottunk. Amikor B. anyukája hazaért - persze ezt utólag tudtam meg, hosszú-hosszú hónapok után - pont arra mondatomra lépett be, hogy azt mondtam B-nak: nem szabad csalni! (társasoztunk) Ez a mondat volt az, ami miatt ez a család nem engem választott pótmamának. Belül folyton motoszkált bennem valami, onnantól kezdve, hogy az anyuka kedvesen, de visszalépett a közös jövőtől. És a türelem rózsát terem: megkaptam a választ, csak inkább utólag. Hát ez volt az a bizonyos valami, ami motoszkált bennem. Éreztem, hogy ezzel az anyukával nem közösek a hullámhosszok. Ami az élet ugyanolyan velejárója, mint a közös hullámok. Van ilyen. Egyszerűen ennyi. Ilyenkor nem önmagunkban kell keresni a hibát, hanem elfogadni az életnek ezt a szeletét is. És ez a történt ösztönzött arra, hogy leírjam Nektek, tanácsként, kérésként: a gyermekjátékok szabályait az első közös játéktól kezdve igyekezni kell a gyerekkel betartatni és sarkallni arra, hogy a csalás helytelen dolog! Sose essetek abba a hibába - mert ez az! - , hogy örökké nyerni hagyjátok csemetéteket! Sosem fogja megismerni az ő maga kis világának megfelelően persze, hogy milyen is veszteni, milyen érzés küzdeni az elsőségért!!! Gondoljunk csak bele: ez a két jelenség egész életünket végigkíséri! Ha már pici korban nem adjuk meg ezeknek a megfelelő táptalajt, mi lesz később?!?!? Nagyon-nagyon megnehezítjük gyerekünk életét, ha állandóan csak arra koncentrálunk az ilyen játékok alatt, hogy csak sikerélmény érje a kicsit. És ha netán csalna szemetek fénye, akkor erre feltétlenül hívjátok fel a figyelmét és magyarázzátok el neki, hogy miért nem szabad így játszani! Egy alkalom valószínű nem lesz elég, de ha itt is kitartóak vagytok, garantált a siker. Nem csak a játékban, hanem a gyermeketek későbbi életében is!!!

Zárásul idézni szeretnék, a közelmúlt eltávozott, hihetetlenül nagyra becsült Ranschburg Jenőtől:

"A kisgyermek gondolkodása egocentrikus" (...) "A szabályokhoz való alkalmazkodás képessége sok-sok tanulás, tapasztalás eredményeként bontakozik ki. Éppen ezért helytelen, ha a szülő valamilyen felnőttes "becsület" nevében szigorúan és mereven kezeli a gyermek egocentrikus szabálymódosító törekvéseit. De épp ennyire helytelen az is, ha - azért, hogy örömet szerezzen neki, illetve, hogy elkerülje a kétségbeesés meglehetősen zajos megnyilvánulási formáit - rendszeresen nyerni hagyja őt." (R.J. Rögök az úton c. könyvéből)

üdv,

Kiki

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr712789620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása