Sziasztok!
Majdnem kéthetes hallgatás után jó újra itt lenni Veletek! :) Rettentően élveztem az elmúlt napok simogató napsugarait! Már nagyon hiányzott! Remélem, Nektek is jutott belőle, és sikerült egy kicsit feltöltődni!!!
Az oviban nálunk szerda délelőttönként a gyerekek úszni járnak. Végtelenül imádják, minden szerda reggel izgatott és boldog arcocskák kíséretében kerülnek az úszócuccal teli zsákok a szekrényekbe. A kiadós reggeli után rögtön indulunk is, saját iskolabuszunk van, amire minden Manócska büszke :) Az úszás 45 percig tart, játékos foglalkozás keretében ismerkednek a gyerekek a vízzel. Két fiú foglalkozik velük és minden alkalommal nagyon jó a hangulat. De a vidámságon kívül az edzések végére a fáradtság is felüti a fejét, érhető módon. Visszafelé a buszban megállás nélkül beszélgetni kell az apróságokkal, nehogy elaludjanak! Pedig csupán egy 45 perces foglalkozásról van szó! A gyerekek életkora vegyes: kicsik, nagyok, közepesek egyaránt részt vesznek a vizi foglalkozásokon. De kortól függetlenül mindenki hulla fáradt.
Amiért ezt a különösnek nem mondható eseményt leírtam Nektek, annak az az oka, hogy szemléltetni akartam, milyen könnyen elfárad még ez a korosztály. Természetes jelenségnek tűnik, minden földi halandó rávágná, hogy ez normális dolog, hiszen a víz amúgy is kiveszi az ember erejét. Ennek ellenére azonban, sajnos több olyan szülővel is találkoztam már, aki gyermeke túlfűtött energiaszintjét a sok, és néha még annál is több különórával próbálja lecsökkenteni. Nem egy gyereket ismertem, aki ovi után járt úszni, lovagolni, síelni, tornázni, azaz a hét szinte minden napjára jutott egy-egy különóra. És ennek ellenére a gyerek energiamennyisége mégsem csökkent, sőt, sok esetben még kezelhetetlenebbé vált az apróság. Hogy miért? Egyszerű a válasz: szemünk fénye túl lett hajtva és pörgetve. Az állanadó rohanás, fizikai teljesítés túlhajszolttá teszi gyermekeinket, eljuthat abba az állapotba, hogy már kipihenni sem tudja magát úgy, ahogy arra neki szüksége lenne! Gyakran hétvégén sincs nyugi, sok a családi program, rokonlátogatás, vidéki kiruccanások. Ez a néhány, nem is kevés tényező egy idő után sajnos visszüt. A gyerek örökké kimerült lesz, nehezen kezelhető, nyűgös, fáradt, nem tud koncentrálni, nincs türelme játszani, a társaival sem találja meg a közös hangot, reggel alig lehet kirobbantani az ágyból. Éppen ezért arra kérlek Benneteket, Kedves Szülők, hogy mindig alaposan gondoljátok át, milyen és főleg, hogy mennyi különórára íratjátok be gyermekeiteket! Minden korosztály számára a legértkesebb idő az, amit családjával tölhet, hiszen nem minden manócskából szükséges élsportolót nevelni! :) Nem véletlenül adtam bejegyzésemnek ezt a címet!!!
üdv,
Kiki